Pozitív példa lehet a világörökséggé vált szerb palota

A szerb örökség nyomában

A nemzetközi szervezet nem nyújt pénzügyi támogatást a listára felvett történelmi emlékek kezelői számára, de az a tény, hogy a palota felkerült a Világörökségi listára, felkeltheti a szponzorok érdeklődését. Az államnak és a helyi hatóságoknak most már nagyobb gonddal kell eljárniuk. `Az adományok pénzügyi és logisztikai szempontból támogathatják az államot a történelmi emlék megőrzésében` - mondta Marco Omcikus, az UNESCO nemzeti bizottságának tagja. Elsőként a frankfurti Régészeti Intézet alakított ki együttműködést a szerb intézményekkel a Romuliana megőrzése és későbbi kutatása érdekében.

Szerbia első világörökségi helyszíne remélhetőleg sokkal felvilágosultabb politikára ösztönzi majd a helyi hatóságokat a szerb kulturális örökség védelme és megőrzése tekintetében. Eddig ugyanis az ország nem tudott sok eredményt felmutatni ezen a téren. A korábbi gyakorlat az volt, hogy "a földből kiálló köveket jó építőanyagnak tekintették, vagy eladták az illegális kincsvadászoknak" - mondja Bora Dimitrijevic, a zajecári múzeum igazgatója. A múzeumnak már sikerült némi eredményt elérnie: Romuliában lámpákat szereltek fel, a rendőrség odafigyel a helyre, és alkalmanként éjszakai őrséget is felállítanak. Ez azonban nem elég, bár jóval több, mint amit a többi kelet-szerbiai történelmi emlék kap.

Örökségvédelem Szerbiában

A Negotin közelében fekvő, Galerius császár korából származó Sarkamen szintén Dragoszlav Srejovic régészeti felfedezése. Az ásatások 1994-ben kezdődtek, és két évvel később már a világ elé tárták a császári aranyékszer-gyűjteményt. A 25 hektáron elterülő romok azonban mára teljesen őrizetlenül állnak, semmilyen védelmet nem élveznek, ami jó lehetőséget nyújt a kincsvadászok számára. A helyi érdeklődés teljes hiánya azt mutatja, hogy a terület az állam számára semmilyen jelentőséggel nem bír. Knjazevac közelében több, őrizetlenül hagyott, a történelem előtti időktől a Bizánci Birodalom koráig terjedő korszakból származó régészeti emlék vált a fosztogatók martalékává. Ravna római-bizánci romjait jól felszerelt kincsvadászok teljesen kirabolták, amikor a helyszínen dolgozó régészek befejezték a munkát. Az al-dunai Vaskapu-szorosnál fekvő Lepenski Vir sorsa nem túl biztató. 1965 és 1971 között szintén Srejovic fedezte fel. A Vaskapu-gát építésekor magasabbra helyezték. Ma csak az a néhány turista látogatja, akik még emlékeznek jelentőségére. Védelem és megőrzés helyett föld borítja, ami az elmúlt 30 év alatt rakódott rá.

Dusica Zivkovic, a knjazeváci Megyei Múzeum igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az új világörökségi helyszínnek állandó védelmet és módszeres gondoskodást kell biztosítani. A fosztogatók ugyanis minden további nélkül áruba bocsátják az értékes leleteket a gyűjtőknek, "mert nem kell félniük a jogi következményektől, amelyek többnyire csupán jelképesek". Remélhetőleg a kelet-szerbiai hatóságok nem hagyják, hogy a Felix Romuliana hasonló sorsra jusson, annál is inkább, mivel az UNESCO Romuliana kapuinál jelentette be azt az összeget, amellyel a világ hozzájárul ehhez a történelmi lelőhelyhez.

1. Védelem a kincsvadászoktól
2. A szerb örökség nyomában