Mindkét oldal vereségként könyvelte el a jütlandi tengeri ütközetet

A sérült HMS Chester a jütlandi csata után

Nagy-Britannia az 1805-ös trafalgari csata óta a tengerek elvitathatatlan ura volt. A világhatalmi státuszra törekvő Németország a 19. század végétől lázas ütemben fejlesztette haditengerészetét, amelyben – akárcsak a briteknél – egyre nagyobb szerepet kaptak az akkoriban kifejlesztett, a tengeri hadviselést forradalmasító csatacirkálók.

A csatahajó nagyságú, de viszonylag könnyebb páncélzatú hajók gyorsabbak és mozgékonyabbak voltak elődeiknél. A brit flotta az első világháború előestéjén számban csaknem kétszeresen múlta felül a németet, amely viszont az Északi-tengeren, összpontosítva állomásozott.

A nagy összecsapásra csak a háború 1914. júliusi kitörése után két évvel került sor. A német haditengerészet vezetői ugyanis tisztában voltak azzal, hogy nem bocsátkozhatnak a győzelem reményében nyílt csatába az egész brit flottával.

Az 1916 elején kinevezett új főparancsnok, Reinhard Scheer admirális stratégiája a Németországot blokád alatt tartó brit flotta folyamatos zaklatására, tengeralattjáró-támadásokra és a brit partok elaknásítására épült, majd az erőviszonyok kiegyenlítődése után az ellenfélre nézve kedvezőtlen körülmények között akart csatát kierőszakolni.

Egy brit hadihajó pusztulása

Miután II. Vilmos császár a semleges országok tiltakozása miatt 1916 áprilisában elrendelte a korlátlan tengeralattjáró-háború befejezését, az admirális ütközetre szánta el magát.

Scheer csak a brit flotta egy részét akarta előcsalogatni, hogy megtámadja és megsemmisítse azt, de nem tudta, hogy a német kódkönyv egy példánya a britek kezére jutott, így Londonban megfejtették üzeneteit. Az akciót a németek május közepére tervezték, de különböző nehézségek miatt csak a hónap végén vághattak bele.

A csaléteknek szánt negyven hajó május 31-én futott ki Franz von Hipper admirális vezetésével, őt néhány órával később követte a főerő is – ugyanekkor indította útnak a brit parancsnok, Sir John Jellicoe admirális az egész brit flottát különböző skóciai kikötőiből.

Az ütközetre a dániai Jütland-félszigettől északra, a Skagerrak-szorosban került sor 1916. május 31-én délután. A brit flotta számban felülmúlta a németet: 37 nehéz csatahajó és 113 könnyebb fegyverzetű hajó állt szemben a 21 német nehéz csatahajóval és 72 könnyebb fegyverzetű hajóval.

A csata bevezetéseként von Hipper és az üldözésére küldött, Sir David Beatty admirális irányította brit egység bocsátkozott ágyúharcba mintegy tíz mérföld távolságból. A németek öt hajót vesztettek, de az angolok rövid idő alatt két csatacirkálót és négy csatahajót, amelyek több ezer emberrel fedélzetükön szálltak a hullámsírba.

Német propagandaplakát a „nagy háborús győzelemről”

Beatty, nyomában immár az egész német flottával, észak felé hátrált megmaradt hajóival, ahol a németek legnagyobb döbbenetére bekacsolódott a harcba a Jellicoe vezette „Grand Fleet” is.

Az ütközet második szakaszában, este fél hétkor a két hajóhad kétszer is összecsapott: ezúttal a németek voltak hátrányosabb helyzetben, mert a lenyugvó nappal szemben kényszerültek harcolni. A hadvonalba felfejlődött brit flotta első ágyútüze visszavonulásra késztette Scheert, aki nem sokkal később, sorait rendezve újra felvette a harcot.

Jellicoe ismét felülkerekedett, a német hajókat hetven közvetlen találat érte, a németek viszont egy újabb brit csatacirkálót küldtek a tenger mélyére. Scheer az éjszaka leszállta után elrendelte a visszavonulást, Jellicoe csapdától, illetve tengeralattjáró-támadásoktól tartva nem vette üldözőbe. A brit veszteség 6094 halott, 3 csatacirkáló, 11 egyéb csatahajó, német oldalon 2550 halott, 1 csatacirkáló és tíz csatahajó volt.

Jóllehet mindkét oldalon diadaljelentések jelentek meg az újságokban, a közvélemény Londonban és Berlinben is kiábrándultan, vereségként értékelte a csatát. Stratégiailag a britek érték el céljukat: ugyan számban több hajót vesztettek, de megőrizték hegemóniájukat a tengereken, a német flotta a háború végéig már nem bocsátkozott nyílt csatába.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról