Az előkelő éttermek menükártyáin a legtöbb étel kap valamilyen jelzőt, amely alapjaiban határozza meg magát az étket. De vajon tudjuk-e, hogy kiről nevezték el a Benedek-tojást? Hogy ki készítette el először a Margherita-pizzát? Vagy hogy miért vitázik egy habcsókos süteményen Ausztrália és Új-Zéland? Ahogy nekünk, embereknek, úgy az ételeknek is külön történelmük van.

Virág vagy királyné?

Az egyik legismertebb, pizzával kapcsolatos történet szerint 1890 júniusában I. Umbertó olasz király és felesége, Margit (Margherita) Nápolyba látogattak. A szervezők a leghíresebb helyi séfet, Raffaele Espositót kérték fel arra, hogy valamivel lepje meg a királyi párt. (Egy másik verzió szerint a királyné megbetegedett a francia szakács főztjétől, így valamilyen olaszosra vágyott, ezért fordultak az itáliai séfhez.) Esposito specialitásának elfogyasztása után a királyné azonnal tollat ragadott, és megköszönte neki a kulináris élményt. Ezen felbuzdulva a séf megalkotta a leghazafiasabb pizzát, amely feltétjének alapanyagai (paradicsom, mozzarella, bazsalikom) az olasz trikolór színeit adták, nevét pedig a fenséges asszonyról mintázta. Sajnos a meglepően sokak által ismert legenda nem igaz.

Az ugyanezen alapanyagokból készült pizza bizonyíthatóan már a XVIII–XIX. század fordulóján is jelen volt a Vezúv környékén. Egy 1830-as, Nápolyról és környékéről szóló könyv pedig a pontos elkészítését is leírta. Egy 1849-es, Emanuele Rocco nevéhez köthető feljegyzés továbbá elmagyarázza, hogy a vékony mozzarellaszeleteket virágalakban kell lefektetni a paradicsomszószra a bazsalikomlevelekkel együtt. Minden bizonnyal a margarétára hasonlító kompozíció miatt nyerhette el a nevét a pizza. Ám magát a pizzanevet csupán 1866-ban Francesco De Bourcard írta le először, megemlítve, hogy a Margherita már a három legkedveltebb pizzafajta között szerepelt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tél számában olvasható.