Történelmi szavazásra emlékeztek Izraelben

A mai napig megoldatlan következmények

Az ENSZ-szavazás napja a mai napig legendásnak számít Izrael történetében: 600 ezren követték élőben a rádiók mellett a voksolás közvetítését, sokan idegesen számolták az igenek-nemek arányát. Egy, a múlt héten az izraeli tévében bemutatott dokumentumfilm szerint a szavazás nem számított előre eldöntöttnek, és az izraeli ENSZ-delegáltak is igen idegesek voltak. Szobáról szobára járva próbáltak minél több támogatót összeszedni, míg messziről elkerülték az angolokat, akik jelenléte szerintük törvénytelen volt, hiszen Palesztina ENSZ-mandátuma alatt ők uralták a területet.

Suzy Eban, az ország első ENSZ-nagykövete, Abba Eban felesége szerint a feszültség tapintható volt: mivel a szavazatok kétharmadára volt szükség, a kulcsot az jelentette, hogy meggyőzzék a franciákat, hogy az általuk uralt és befolyásolt országok mind Izraelre adják voksukat. A szavazás végül győzelmet hozott: 33:13 arányban, 10 tartózkodással nyertek. Az eredményt ezrek ünnepelték Jeruzsálem és Tel Aviv utcáin, bár a vezetők már az elkövetkező háborúra készültek - mondták el a filmben.

A felosztási határozatot az arab államok december közepén közzétett hivatalos nyilatkozatban elutasították. A két etnikum fegyveres csoportjai közt már szinte az ENSZ döntés másnapján összetűzések kezdődtek, a kivonás előtt álló brit erők ezekbe egyre kevésbé avatkoztak be. Az Irgun által 1948. április 9-én végrehajtott tömeggyilkos akció után eluralkodott pánik, s a folytatódó terrorakciók miatt az arab lakosság nagy számban kezdett menekülni a zsidó fennhatóság alá kerülő területekről. A zsidó telepesek ellen arab irreguláris csoportok hajtottak végre támadásokat.

Május 14-én Tel-Avivban deklarálták Izrael Állam létrejöttét. Az új államot az USA és a Szovjetunió az elsők közt ismerte el. A függetlenségi nyilatkozat aláhúzta, hogy Izrael készen áll zsidó bevándorlók fogadására; ugyanakkor az új állam határait nem rögzítette. Az ideiglenes kormány első rendelete hatályon kívül helyezte az 1939-es Fehér Könyvet, s jogszerűnek ismerte el a korábbi években történt illegális bevándorlást.

Az ország szinte azonnal védekezésre kényszerült az arab országok támadásával szemben. A kétéves háborúban Izrael lakosságának 10 százaléka halt meg, ám a támadást visszaverték, majd az ország területét is kiterjesztették. Az 1949-es fegyverszünet határai az 1967-es háborúig érintetlenek maradtak, ám akkor Izrael hat nap alatt kezdett hódításokba.

November 29-e a mai napig a szomorúság napja a palesztinok számára, míg május 14-e a katasztrófa napja, mert hamarosan 700 ezer palesztinnak kellett elmenekülnie lakóhelyéről. Ma közel egymillió arab állampolgár él Izraelben, illetve további négymillióan élnek Ciszjordániában és a Gáza övezetben, és a szomszédos országokban több százezren várják menekülttáborokban a kérdés megoldását. Az elmúlt évtizedekben a rendezés igen lassan haladt, és lényegi előrelépés sem történt: bár többen próbáltak közvetíteni, az eredményt ma is szigorúan ellenőrzött határok, egy épülőbetonfal, a folyamatosan kiújuló háborúk és merényletek, illetve menekültek százezrei jelentik.

1. Brit bábáskodással született az új ország
2. A mai napig megoldatlan következmények