A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
2021. április 28. 17:28 Múlt-kor
„A szívemre célozzatok” – hangzott a Duce felkérése az előtte álló partizánoknak. A feszült pillanatot kínos várakozás előzte meg, mert Walter Audisio fegyvere csütörtököt mondott, így egyik harcostársa géppisztolyát kellett kölcsönkérnie, hogy agyonlője a Ducét és annak szeretőjét, Clara Petaccit. 1945. április 28-án Olaszország teljhatalmú urának földi pályája dicstelen véget ért, de a kivégzettek porhüvelyére még megpróbáltatások vártak; az indulatok elszabadultak, a népharag utat tört magának.
Korábban
A fasiszta Olaszország atyja nem jobboldali eszmékkel lépett a politikai küzdőtérre. Az 1883-ban az Emilia-Romagna régióban lévő Predappióban született Benito Mussolini igazi zabolátlan gyermek volt. Felcseperedve tanári oklevelet szerzett, majd a kötelező katonai szolgálat helyett inkább Svájcba ment, ahol megismerkedett a legújabb szocialista irányzatokkal.
Mussolini már ekkor, különböző szakszervezeti gyűléseken felszólalva megcsillantotta szónoki képességeit. 1904-ben amnesztiát kapott, letöltötte a katonaidejét, és hazájában az Olasz Szocialista Párt tagjaként folytatta tovább a politizálást és az újságírást. 1912-re már az olaszországi szocialisták hivatalos lapja, az Avanti! élén hirdette világmegváltó nézeteit.
Az első világháború kitörése után azonban háborúpárti retorikára váltott, és ez olyannyira nem tetszett a szocialista párt vezetőinek, hogy Mussolinit kizárták a pártból. Mussolini 1915-ben bevonult, a háborút egy 1917-ben bekövetkező súlyos sebesülés miatt egy kitüntetéssel a mellkasán fejezte be. A konfliktus lezárultával kidolgozta a „nemzeti szocializmusnak” hívott politikai programját, amelyet lapjában, az Il Popolo d'Italia oldalain népszerűsített.
Mussolini egy olyan modern államban gondolkodott, amely egy korporatív gazdasági modell alkalmazásával, a munkavállalókat egységes szakmai szervezetekbe tömörítve, erős kontroll alatt tartja a gazdaság egészét. Ezzel mind a tőkés, mind a munkás rétegek közötti érdekkülönbségeket gyakorlatilag „kézi vezérléssel”, állami úton kontrolálni lehetett. Ehhez viszont Mussolini elképzelése szerint Olaszországnak egy tekintélyelvű, ha kell, diktatórikus rendszerre és nem parlamentarizmusra volt szüksége.
Menetelés Rómába
Mussolini elképzeléseinek remek táptalajt biztosított a háború utáni években Olaszországban kialakuló zűrzavar és létbizonytalanság. A parasztok földet, a munkásság jobb életkörülményeket, a hazatérő katonák pedig munkát követeltek, mindezt egy olyan országban, amelynek gazdaságát súlyosan visszavetette a háború. Természetesen ez a háttér nemcsak a Mussolini irányítása alatt álló Nemzeti Fasiszta Pártnak, de a szocialistáknak is kedvezett. Mussoliniből Duce (vezér) lett, aki rohamosztagosaival, akik száma hamarosan meghaladta a 200 ezret, rendre megzavarta, szétverte a kommunista, szocialista tüntetéseket.
Az erősödő mozgalom azonban nem elégedett meg ennyivel, a fasiszta osztagok 1922. október végén Rómába indultak, hogy a Ducét állítsák az ország élére. A harcos tömegdemonstráció, amely később Marcia su Roma (Menetelés Rómába) néven került be a történelembe, sikerrel járt, III. Viktor Emánuel október 31-én miniszterelnöknek nevezte ki Mussolinit. A parlament még bő két évig kitartott, de 1925 januárjában a kezében egyre nagyobb hatalmat koncentráló Mussolini végül feloszlatta a törvényhozást. Olaszországban véget ért a politikai pluralizmus, beköszöntött a rendeleti kormányzás, a diktatúra korszaka.
Mussolini, aki kizárólag a királynak tartozott felelőséggel, egy új Római Birodalomról álmodozott. 1935-ben megtámadta Etiópiát, 1936-ban Adolf Hitlerrel karöltve létrehozta a Berlin-Róma tengelyt, majd a következő évben csatlakozott a Kommunista Internacionálé és a Szovjetunió elleni német-japán Antikomintern paktumhoz. 1939-ben bevonult Albániába. 1940 nyarán az olasz hadsereg megtámadta az összeomlás szélén táncoló, már a németek által kivéreztetett Franciaországot, amivel kezdetét vette az ország számára a második világháború, amelyben az olasz hadseregnek nem sok babér termett.
Dicstelen vég
A Duce hadereje kudarcot vallott Görögországban, majd Észak-Afrikában is. 1943 júliusában pedig a szövetségesek partra szálltak Szicíliában. A katonai kudarcok csapása alatt Mussolini hatalma megrendült, a Fasiszta Nagytanács megvonta tőle a bizalmat, 1943. július 25-én pedig letartóztatták. A németeknek köszönhetően, akik egy merész akció segítségével 1943 szeptemberében kiszabadították, még utoljára visszatérhetett a hatalomba, de az észak-olaszországi Salói Köztársaság léte törékeny volt, egyszerre fenyegette a külső ellenség, az előrenyomuló angol-amerikai erők, és a belső, 150 ezres, leginkább baloldali, kommunista érzelmű katonákból álló partizánsereg.
A német bábállam területén a partizánok megfékezése végett elszabadult a pokol és az erőszak. A partizánsikereket Mussolini hívei, karöltve a németekkel, brutális terrorral torolták meg, amelynek szenvedő alanya általában a hadműveletek helyszínén élő civil lakosság volt.
A szövetségesek és a partizánok katonai csapásai alatt végül összeomlott Mussolini fasiszta állama. A Duce szeretőjével 1945. április végén a svájci határ felé vette az irányt. Nem volt szerencséjük: április 27-én a Comói-tó melletti Dongo nevű falu közelében partizánok tartoztatták fel őket, és másnap mindkettőjüket agyonlőtték.
Az eltelt hónapok őrült erőszakhulláma nyomott hagyott az emberekben, és nem tudták türtőztetni a bennük felgyülemlett gyűlöletet. A vezér és szeretője, Clara Petacci holttestét megcsonkították és meggyalázták, majd a milánói Loreto téren egy benzinkúton fellógatták a maradványaikat. A Duce teste egy jelöletlen sírba került, és csak tíz év után hantolhatták el szülőfalujában.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2010
- Az aradi vértanúk özvegyei
- Jan van Eyck és a Rózsa-regény
- A végzetes vonzerejű asszony
- Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
- Hová lettek a bűnösök?
- Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
- A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
- Az eredeti Széchenyi az igazi
- Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig
- Felgyújtották az Eureka Hotelt a lázadó bányászok tegnap
- 10 kivégzés, ami nagyon félresikerült tegnap
- Csupán néhány dollárral a zsebében érkezett meg az Egyesült Államokba Galamb József tegnap
- Sport és diplomácia: Fülöp herceg látogatása Magyarországon tegnap
- SZAVAZZ A LIGETBUDAPEST.HU-RA AZ „ÉV HONLAPJA" PÁLYÁZATON! tegnap
- A hímzett kárpit, ami Hódító Vilmos dicsőségét hirdeti tegnap
- Több ezer ember vesztét okozta a londoni szmogfelhő tegnap
- A karhatalmi egyenruhásokat is megbénította az 1956-os budapesti nőtüntetés résztvevőinek bátorsága tegnap