Vicces sztereotípiák a szocializmus szakácskönyvében

Wladimir és Olga Kaminer, akik a hétvégi könyvfesztiválra személyesen is ellátogatnak, a szovjet konyhát a "totalitarizmus ínycsiklandó vívmányának" nevezik. A könyv elsősorban ironikus pamflet, szellemes korrajz és nosztalgia, és csak azután tekinthető szakácskönyvnek, jóllehet sok benne a recept is.

A hajdani NDK-ban, illetve a mai Németországban élő orosz szerzőpáros művében elég sok a leegyszerűsítő általánosítás, mind a Németországban hazára lelő oroszok, mint a volt szovjet tagköztársaságok állampolgárainak életmódját tekintve, ez azonban cseppet sem zavarja az olvasót abban, hogy élvezze a Helikon Kiadó kötetét, első sorától az utolsóig.

"Ki gondolná például, hogy serpenyő, olaj és tűzhely nélkül is lehet sült krumplit készíteni? Egy találékony és mindig nagyon éhes fehérorosz kiskatonának ehhez csak egy villanyvasalóra és némi vazelinra van szüksége..." - olvasható az Almássy Ágnes által fordított könyv hátoldalán, és ez már megadja az alaphangot a kötethez. Az olvasó bekukkanthat az örmények, az ukránok, a grúzok, az üzbégek, a lettek, a tatárok konyhájába, és sok mindent megtudhat a történelmükről, még ha persze elnagyolva is, ami egy szakácskönyv esetében megbocsátható.

A sajátos humort és az utalásokat leginkább azok értik, akik jártak vagy éltek valaha a volt szovjet tagköztársaságokban. A vodkáról szóló külön fejezet a könyv végén mintegy összefoglalja e valamikor hatalmas ország gasztronómiájának és életfilozófiájának alapját, amely a hétköznapokat tekintve ma sem sokat változott.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)