Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok II.

A Tündérkert urai

Az 1526-ban királlyá választott Szapolyai nagyjából 12 éven keresztül hadakozott I. Habsburg Ferdinánddal a magyar trónért, ám arról - ha sokáig nem is tartózkodott az országban - nem volt hajlandó lemondani. Az 1538-ban kötött váradi szerződés is Jánosnak abból a belátásából fakadt, hogy a törökök segítségével nem lehet egy szuverén királyság uralkodója, legfeljebb szultáni helytartóként parancsolhat az oszmán birodalom tartományában. A szerződés szerint János is és Ferdinánd is megtarthatja a trónt, és Szapolyai halála után az általa birtokolt területek, és a magyar királyi cím Ferdinánd, azaz a Habsburg-ház birtokába kerülnek. A helyzet azonban bonyolultabbá vált a szerződés megkötése után: Szapolyai Jagelló Izabellával kötött házasságának gyümölcseként felesége rögtön teherbe is esett - így a király halálos ágyán megeskette híveit, hogy nem tartják be a váradi béke pontjait, és fiát, János Zsigmondot emelik majd a magyar trónra. Erre poszthumusz megerősítést is kapott: a szultán is elismerte a csecsemőt Magyarország királyának, illetve az 1540. szeptember 13-án tartott Rákos-mezei országgyűlésen János Zsigmondot választották királlyá (ám mivel sosem koronázták meg, így haláláig a Rex electus Hungariae címet viselte). János Zsigmond többször is lemondott királyi címéről (gyalui, nyírbátori, szatmári egyezmények), ám akár politikai cselszövések, akár a törökök beavatkozása miatt végül nem került sor azok betartására. A magyar királyi címről végleg a speyeri egyezmény keretében mondott le 1570-ben, és így a királyi cím 1571-es halálával végleg a Habsburgokhoz került.

Az erdélyi fejedelmi trón nagy száműzöttjei közül Báthori Zsigmond személye emelkedik ki leginkább, aki háromszor hagyta ott a fejedelmi trónt, ám utóbb mindig visszatért és újra erdélyi fejedelemként kormányzott. A 15 éves háború győzedelmes fejedelme Bocskai segítségével először 1597-ben kezdett tárgyalásokba a császári követekkel Prágában, ám az udvar ekkor még megtartotta volna pozíciójában. Az év során balul sikerült hadivállalkozások miatt azonban december 23-án elfogadták lemondását, és Erdélyért cserébe megkapta Oppeln és Ratibor hercegségeket. Báthori azonban (Izabella és János Zsigmond egyezségeihez hasonlóan) nem érte be a hercegségekkel, és mégis visszatért Erdélybe: 1598. augusztus 20-án bevonult Kolozsvárra. A fejedelem ekkor mind Prágával, mind a törökökkel szembekerült, így hamarosan megint kiutat keresett, amit ezúttal a lengyelek felé talált meg: 1599. március 17-én lemondott a fejedelmi hatalomról testvére, Báthori András lengyel bíboros javára. A belviszályok miatt megtépázott Erdély azonban nem eresztette a fejedelmet: 1601 februárjában az erdélyi rendek és Jan Zamoyski lengyel kancellár segítségével Zsigmond újra a fejedelmi székbe ült. Ezúttal még kevesebb ideig bírta, és az augusztus harmadiki goroszlói csatavesztés után elmenekült Basta csapatai elől. Ezután került sor utolsó, s nem túl dicsőséges visszatérésére, mikor török és tatár segédcsapatokkal próbálta meg Erdélyt visszafoglalni, ám beavatkozása csak rontott a helyzeten: a tatárok feldúlták a Basta által már kifosztott országot, és ezután pestisjárvány tört ki. A fejedelem így néhány hónap után végleg feladta minden reményét és Prágába távozott, ahol 1613-ban halt meg.

Szintén híres erdélyi fejedelem - illetve az ország vezérlő fejedelme volt II. Rákóczi Ferenc. Az általa vezetett szabadságharcban az 1708. évi trencséni vereség már előrevetítette a közelgő bukást. 1711-ben Rákóczi távollétében Károlyi Sándor generális letette a fegyvert Nagymajténynél, ám a Lengyelországban tárgyaló (s Károlyival több ponton egyet nem értő) Rákóczi nem fogadta el a békét, de már nem térhetett haza. 1713-ban végleg elhagyta az országot, s a francia udvarba utazott (ahol szemtanúja lehetett egy korszak elmúlásának, a Napkirály halálának), majd két évvel később kolostorba vonult. A török szultán 1719-ben együttműködést ajánlott neki Ausztria elleni hadjáratához, ám a szultán 1717-ben békét kötött a Habsburgokkal. Ettől kezdve élete végéig a törökországi Rodostóban élt és írással, illetve asztalosmunkával töltötte élete utolsó 20 évét. A fejedelem 1735. április 8-án halt meg Rodostóban. Hamvai 1906 óta a kassai dómban nyugszanak.

1. Az Árpád-kor
2. Anjou viszályok
3. A Tündérkert urai
4. Ferdinánd, Kossuth, Károly

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

régészet

• Törökország a régészek paradicsoma
• Különleges kincseket hagytak az utókorra Európa bronzkori kereskedői 
• Kereskedelmi utakon érkezett a buddhuizmus Kínába
• Két vallás találkozott Angkorvat templomában 
• Már gyerekként kivételes nyelvtehetség volt a hieroglif írás megfejtője, Jean-François Champollion
• Már gyermekként lelkesedett Trójáért Heinrich Schliemann 
• Máig nem tudni pontosan, kik voltak a rejtélyes ókori város, Petra építői
• Lumbini buddhista szobrai
• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter