Utazás a mai El Dorado indiánjaihoz
2021. november 2. 13:27 Balázs Géza
Korábban
Holtpont
A második nap délutánján egy újabb iszonyatos emelkedő tetején értem el a holtpontot. Ám az ügyes szervezők itt friss gyümölccsel, naranccsal vártak. Annyira mohón szívtam a narancs levét, hogy egy francia srác megszánt és nekem adta a sajátját. A holtponton túlérve, estére érkeztünk az eltűnt város alatti táborhoz. A harmadik nap patakmedreken átkelve, az utolsó 1000 lépcsőn felkapaszkodva megpillantottuk az eltűnt város romjait. A körülbelül 1000 méteres ék alakú hegy gerincén vannak a központi, jórészt kerek alaprajzú (szakrális) épületek, körülötte kétfelől a hegyi patak és vízesés felé lejtő hegyoldalban a kerek alaprajzú házak kőből rakott alapjai, és mindenhol lépcsősorok. Kétembernyi kövön bekarcolások: állítólag a hegység indián térképével.
Az indián város jelenlegi feltárt területe is óriási, de a kutatók szerint a város nagyobb része még feltáratlan. Körben-körben óriási, ember nem járta hegyek, ki tudja, mi mindent rejtenek még. Egyesek szerint Dél-Amerika legnagyobb indián városa lehetett, legalább ezeréves, tehát nagyobb és régebbi, mint a nevezetes perui inka település. A spanyolok érkezése előtt nem ismert okból elhagyták, talán még távolabb húzódtak a hegység rejtekébe.
A „város” körül ma is középkori körülmények között élnek az apró termetű, egyszerű vászonruhát viselő, kis kerek, háncsból készült házakban lakó indiánok. Gyümölcsöket termesztenek, állatokat tartanak, néhányan öszvéreikkel a turisták élelmét és vizét szállítják. Esténként lejönnek a táborokba. Ha a turisták köszönnek nekik, visszaköszönnek, de nem nagyon barátkoznak. Büszkén viselkednek, mintha nem fogadnák el, hogy ezeréves háborítatlan otthonukat betolakodók látogatják. Az egyik állomáson egy ecuadori túratársunk drónt küldött fel a tábor fölé, az indián gyerekek csodálkozva nézték. Örültek a csokinak, keksznek is.
Ekkor fényképeztük le őket. De nem akartam lefényképezni azt az idilli képet, amikor hajnalban a hegyről szemben ballagott lefelé egy indián család: elöl egy kis fekete disznó kötelet húzott, azt követték apró fekete malacai, majd a gyerekek, akik kölyökkutyát tartottak kezükben, utánuk az apa és anya, karon ülő gyerekekkel, körülöttük néhány fegyelmezett kutya. Az elveszett város körül élőknek egy kis munkát jelent a turisták számára az élelmiszer, víz szállítása – öszvérekkel. Az egyik táborban nem volt villany, így este hétkor már ránk borult a trópusi őserdő nyomasztó sötétsége, gyertyafény mellett beszélgettünk: amerikaiak, franciák, németek, spanyolok, kolumbiaiak. Éjjel kiderült, milyen jó lett volna hallgatni a tanácsra, és egy elemlámpát magunkkal hozni.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dd4c71d7e065038ad3ed256b5c105d9a.jpg)
Csak gondolják el, hogy a tökéletesen sötét dzsungelben egyszer csak arra ébrednek: ki kellene menni… Az esti sötétségben négy-öt indián kislány ott settenkedett körülöttünk, bemásztak az asztal alá, és megragadták az egyikünk-másikunk lábát, melynek eredménye óriási sikoltás és nevetés lett. A dzsungel közepén mindenki leginkább jaguártól tartott. Az indiánok a civilizáció összes vívmányától mentesen élnek, távol mindentől, érzésem szerint regisztrálni se nagyon tudják őket. Túravezetőnk szerint az indián gyerekek járnak iskolába, de ez szerintem megvalósíthatatlan.
A négynapos túra után a légkondibetegségtől jórészt meggyógyulva, némileg lefogyva érkeztünk vissza Santa Martába. A tengerparton igyekeztünk kipihenni a vándorlást. Közben eltaxiztunk a 80 kilométerre lévő Aracatába, hogy tiszteletünket tegyük Garcia Márquez szülőházánál, s magunkba szívjuk a Száz év magány levegőjét. A „százéves” megosztottságot, polgárháborút kiváltó okok már a múlt ködébe vesznek, de mindig vannak friss sebek. A perui Machu Picchut évente kétmillióan keresik fel, akik ott jártak, azt mondják, borzalmas a tömeg. A kolumbiai elveszett várost nyolcezren. Az infrastruktúra többet nem is bírna el. Ahogy lassan feltárul a titokzatos múlt, úgy válik élhetetlenné a jelen, és elveszetté a jövő.
A szerző – Takács Róberttel közösen írt – Körbejárt Föld című esszégyűjteménye (450 színes fotóval) 2017-ben jelent meg az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Inter Nonprofit Kft. kiadásában. A nagy civilizációk megismerésére és megértésére szolgáló program az itt bemutatott kolumbiai úttal folytatódott.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/0677224c43895ae0020fa26b22f28f35.jpg)
![Múlt-kor magazin 2014/tél](/ih0Ax/label/.cut-640x400/627.jpg)
tél
Múlt-kor magazin 2014
- Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
- Rembrandt, a titokzatos
- Híres történelmi csókok
- Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
- A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
- A Horthy-Hitler-találkozók históriája
- Meghökkentő múltbéli fogások
- A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
- Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének
- André Kertész korábban nem látott fotóit is bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum 13:20
- Hatalmas összegért keltek el Napóleon pisztolyai 11:20
- Páváknak és hattyúknak is otthont adott a régi Városliget 10:40
- Szadizmusa miatt apja minden tisztségéből eltávolította Don Carlost 09:50
- Sokáig nem voltak egyértelműek a viharjelzések a Balaton környékén 08:20
- Élete végéig a Habsburgok és a török között egyensúlyozott János Zsigmond tegnap
- Önfejűsége miatt gyakran keveredett konfliktusokba munkája során Gustav Mahler tegnap
- Számos elmélet született, de még mindig nem oldódott meg a Gyatlov-rejtély tegnap