Hónap: szeptember • Nap: 28
935. szeptember 28.
Megölik Szent Vencelt
I. (Szent) Vencel, Csehország fejedelme, Csehszlovákia máig tisztelt nemzeti patrónusa áldozatul esik fivére, II. Boleszláv vezette nemesi felkelésnek.
Vencel a Přemysl-dinasztiából származott, akik a X. század elején, a frank központi hatalom gyengülésének idején a Csehországért folytatott harcban a bajor Luitpoldingoktól kértek támogatást; megerősítették a regensburgi püspökséghez fűződő kapcsolataikat is, mivel a Přemyslidák a központosított egyházszervezetet fel akarták használni politikai céljaik elérésére. Annak ellenére, hogy a papság élesen reagált erre a politikára, Vencel - amikor hatalomra került 921 körül - folytatta elődei politikáját, és erőteljesen törekedett a kereszténység terjesztésére. Vencelnek sikerült a következő években megőriznie hatalmát. Csak I. Henrik német király kényszerítette hódolásra 929-ben. Az ezután fellángoló hatalmi harcban Vencel életét vesztette.
1213. szeptember 28.
Merényletet követnek el Gertrúd királyné ellen
A Gertrúd királyné ellen végrehajtott és művészeink hatására utóbb zsarnoköléssé nemesült merénylet pontos indítékai nem ismertek. Nyilván előkelő helyen szerepelt az okok között az a mohóság, amellyel a királyné Magyarországra költözött rokonai és egyéb pártfogoltjai rávetették magukat az ország javaira. Különösen Gertrúd egyik öccse, Bertold bizonyult telhetetlennek. Noha híjával volt a szükséges ismereteknek, és a tisztséghez megkívánt életkort sem töltötte be, királyi sógora, II. András 1207-ben mégis őt nevezte ki kalocsai érsekké, és megerősítését is kierőszakolta a pápától. Miután pedig az ifjú világi hatalomra vágyott, neki adta előbb a horvát bán, utóbb az erdélyi vajda méltóságát. Az is beárnyékolta a királynét, hogy két másik fivérét a német király - Sváb Fülöp - megölésével gyanúsították. Ők Magyarországra menekültek, de hamarosan távoztak innen. Bertold azonban maradt, s a gyilkosság idején is nővére mellett volt a pisili erdőben. Miután sikerült egérutat nyernie, külföldre menekültében nem mulasztotta el magával vinni Gertrúd kincseinek egy részét. II. András a merénylők egyikét, Pétert nyomban karóban ültette, a többiek, köztük maga a nádor - a merénylet irodalmi utóélete révén elhíresült Bánk "bán" - csak évek múltán bűnhődtek birtokaik elvesztésével. Bertold még visszatért Magyarországra, ahonnan végleg 1218-ban, aquileiai pátriárkává történt kinevezése után távozott.
1322. szeptember 28.
III. Frigyes osztrák herceg vereséget szenved a mühldorfi csatában IV. Bajor Lajos német királytól
1396. szeptember 28.
A lovagi sereg vereséget szenved Nikápolynál
1396. szeptember 28-án zajlott le a nikápolyi csata. Zsigmond nemzetközi összefogással akarta elejét venni az oszmán fenyegetésnek. Vállalkozását a pápa keresztes hadjáratnak minősítette, mire nagyszámú zsoldos kerekedett fel Európából. Ünnepélyes külsőségek közepette indultak a francia lovagok 1396. április 30-án Dijonból, hogy kiverjék a törököket a Balkánról, majd megsegítve Konstantinápolyt, felszabadítsák Palesztinát és a Szent Sírt. Az Európán átvonuló lovagsereg - amelyhez németek, lengyelek is csatlakoztak - júliusban ért Budára, augusztusban átkelt a Dunán, majd elfoglalta Vidint. A mészkőszirten álló Nikápoly várát, az al-dunai közlekedés ellenőrzésének kulcsát, szeptember 12-én vették ostrom alá. Nikápoly felmentésére megérkezett I. Bajezid szultán hada. A francia lovagok elvetették Zsigmond haditervét, amely szerint a páncélos lovasságot nem az irreguláris akindzsik tömege, hanem a mögöttük sorakozó janicsárok, illetve a szárnyaknál elhelyezett lovasság, a szpáhik ellen kell bevetni. A franciák huszáros rohammal akarták elsöpörni a török haderőt. A török segédhadakon, majd a gyalogságon magát átverekedő, a küzdelemben elfáradt lovagság a szultáni sereg érintetlen magjától megsemmisítő vereséget szenvedett. Zsigmondot hívei nagy nehézségek árán kimentették a csatamezőről, a becslések szerint 30 ezer főre tehető keresztény seregből (ebből 8-10 ezer volt nehézlovas) azonban csak keveseknek sikerült elmenekülni. A fogságba esett több ezer katonára rabszíj került, csak néhányan térhettek haza - hatalmas váltságdíj ellenében - az oszmán fogságból.
1421. szeptember 28.
V. Albert osztrák herceg feleségül veszi Zsigmond király lányát
1453. szeptember 28.
Az alsó-ausztriai rendek elűzik a bécsi udvarból Cillei Ulrik grófot
1468. szeptember 28.
I. Mátyás Brassónak árumegállító jogot adományoz
1790. szeptember 28.
Meghal Esterházy Miklós herceg, a mecénás
Esterházy Miklós herceg, tábornagy, 1790. szeptember 28-i halálával, a kor egyik legjelentősebb művészetpártolója távozik az élők sorából.
Nevét mindenekelőtt Joseph Haydn osztrák zeneszerző támogatása tette ismertté. Maga is csellózott és baritonkürtön játszott - Haydn 126 baritontriót és 25 baritonduót komponált számára. A neves muzsikus, akit Esterházy fivére, Pál szerződtetett 1761-ben karmester-helyettesnek, számos színpadi előadásra szánt művet is írt, melyeket az 1766 és 1769 között Eszterházán épített kastélyban mutattak be. Az Fertőd melletti kastély, a herceg egyik legcsodálatosabb birtoka, "a magyar Versailles", a tudomány és művészet központja lett. Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatja az operatársulatot és a kamarazenekart, a templomi zenekart azonban megtartja. Haydn járadékot kap.
Az unoka, Miklós is támogatja Haydnt és Beethovent, valamint értékes képeket gyűjt kastélyaiban (Esterházy Madonna).
1830. szeptember 28.
V. Ferdinándot magyar királlyá koronázzák
Az I. Ferenc császár és király második házasságából származó legidősebb fiúgyermek (szül. 1793), a trónörökös születése óta súlyos epilepsziában szenvedett, úgyhogy apja többször gondolt arra, hogy megváltoztatja a trónöröklés rendjét. Tanácsadói, köztük Metternich herceg azonban, a legitimitás elve mellett hadakozva lebeszélték erről. Végül Ferenc, először a magyar trón bebiztosítása érdekében, Pozsonyban a rendekkel 1830. szeptember 28-án magyar királlyá koronáztatta fiát.
1841. szeptember 28.
Megszületett Georges Clemenceau francia politikus
Vendée-ban látta meg a napvilágot. Orvosnak készült, de hamar politikai pályára lépett, 1871-ben beválasztották a nemzetgyűlésbe. Egyik alapítója, majd elnöke volt a Radikális Pártnak. Először 1906-ben lett miniszterelnök, s 1909-ig töltötte be ezt a tisztet. Különféle társadalmi reformokat vezetett be, küzdött az állam és az egyház szétválasztásáért, szakított a szocialistákkal. A jövedelmek megadóztatására irányuló kísérlete a jobboldal ellenállásán megbukott. 1917-20 között másodszor is kormányfő volt, s támogatta a háború folytatását. Foch marsall mellett jelentős szerepe volt az antant győzelmében. Az I. világháborút lezáró 1919-es párizsi békekonferencián ő vezette a francia küldöttséget, s nagy szerepet játszott a Magyarországgal kötött trianoni békeszerződésben is. Az 1920. évi köztársasági elnökválasztáson vereséget szenvedett és visszavonult. Párizsban hunyt el 1929. november 24-én.
1871. szeptember 28.
Megszületett Pietro Badoglio olasz tábornok
Grazzano Monferrato-ban látta meg a napvilágot. 1916-tól tábornok, 1918 novemberében az olasz-osztrák-magyar fegyverszüneti tárgyalásokon az olasz delegáció vezetője. A szenátus tagja (1919-45), a Fővezérkar főnöke (1919-21, 1925-29, 1933-40). Olaszország marsallja (1926-tól), líbiai főkormányzó (1928-33), a második olasz-etióp háborúban az olasz csapatok főparancsnoka (1935 novemberétől), Olasz Kelet-Afrika alkirálya (1936-37), a katonai főparancsnokság tagja (1940 májusától). A II. világháború elején azt az elképzelést támogatta, hogy Olaszország átmenetileg ne lépjen hadba. Mussolini őt tette felelőssé az 1940. évi görög hadjárat kudarcáért, s ezért leváltotta a Fővezérkar éléről. Később III. Viktor Emánuel bizalmasaként 1943. július 25-től 1944. június 9-ig miniszterelnök volt, s 1943. szeptember 3-án ő kötötte meg a szövetségesekkel a fegyverszüneti egyezményt, október 13-án pedig hadat üzent Németországnak. 1945-ben a fasizmus támogatójának nyilvánították, kizárták a szenátusból, de 1947-ben rehabilitálták. 1956. november 1-jén
1878. szeptember 28.
Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja lemondását
1895. szeptember 28.
Meghal Louis Pasteur
Villeneuve-l'Étang-ban meghal Louis Pasteur francia kémikus, bakteriológus, a mikrobiológia, az immunológia, valamint a járványtan megalapítója.
Tímárcsaládból származott. A párizsi École Normale Supérieure-ön (műegyetemen) szerzett doktori oklevelet 1847-ben, ezután a strasbourg-i, majd a lille-i egyetem tanára, 1858-ban az École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867-73-ig a Sorbonne professzora volt, 1868-ban fél oldalára megbénult, de folytatta munkáját. Kezdetben kémiai kutatásokkal foglalkozott: felismeréseivel a sztereokémia alapjait fektette le. Ezután az almasavas, az alkoholos és a vajsavas erjedést tanulmányozta, és megállapította, hogy mindhárom esetben az erjedést egy-egy speciális mikroorganizmus váltja ki. A selyemhernyóval és betegségével, a szemcsekórral kapcsolatos 1865-ös kutatásai során felismerte a kórokozót, s így megmentette a selyemhernyó-tenyésztést. 1870 és 1886 között számos fertőző betegséget okozó mikroorganizmust azonosított. 1878-ban mondta ki azt a ma már nyilvánvaló igazságot, hogy a fertőző betegségeket a szervezetbe behatoló mikroorganizmusok okozzák. A modern bakteriológia megalapozójaként kidolgozta a róla elnevezett pasztőrözési eljárást, amely - a kíméletes hevítés hatására lejátszódó csírátlanítás - az élelmiszerek, italok tartósításában széles körű alkalmazást nyert. 1881-ben kezdte meg kutatásait a veszettséggel kapcsolatban. Ennek eredményeként védőoltást fejlesztett ki, amelyet 1885 júliusában alkalmazott először sikeresen emberi szervezeten. 1888-ban vezetésével kezdte meg működését Párizsban a Pasteur Intézet a veszettséggel kapcsolatos alapkutatásokra, a veszett állatok által megmartak kezelésére és a szükséges oltóanyag termelésére. 1882-ben a Francia Akadémia tagjává választották.
1895. szeptember 28.
Meghal Veres Pálné
Váchartyánban meghal Veres Pálné, született Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés úttörője.
1839-ben férjhez ment Nógrád vármegye főjegyzőjéhez, s az 1850-es évekig kizárólag családjának élt. Azonban a nőnevelés elhanyagolt ügye egyre inkább felkeltette érdeklődését, és ezért 1867-ben megalapította a Nőképző Egyletet azzal a feladattal, hogy lehetővé tegye a nők alaposabb képzését és a vagyontalanok számára kenyérkereső pályák megnyitását. 1869-ben megnyitotta leánynevelő intézetét, s az iskolában vezetésével több tagozatot hoztak létre. Intézetének nagy szerepe volt a magyarországi leánygimnáziumi oktatás kiépítésében. Nézeteit nyomtatásban is megjelentette. 1889-ben visszavonult az iskola patronálásától. Budapesten ma is utca viseli a nevét és gimnázium őrzi emlékét.
1895. szeptember 28.
Felavatják a Mária Valéria hidat
1895. szeptember 28-án avatták fel az Esztergomot és a felső-magyarországi Párkányt összekötő Duna-hidat.
Nevét Mária Valériáról, I. Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született gyermekétől kapta. A hidat 1919-ben, a visszavonuló cseh csapatok felrobbantották, s az csak az 1930-as évek végén épült újjá. 1938-ban, amikor a trianoni béke által elcsatolt Felvidék déli, magyarlakta sávja visszakerült Magyarországhoz, a híd már újból állt. Tragikus sorsa a második világháború végén megismétlődött, akkor 1944 decemberében a németek felrobbantották. Ezután 57 éven át - a Duna-hidak közül egyetlenként - romos maradt, bár az 1947-es párizsi békeszerződés alapján a Duna újból határfolyóvá vált, s így az Esztergom és Párkány közötti közvetlen átkelés nemzetközi érdekké vált. 1999 szeptemberében magyar-szlovák kormányközi egyezményt írtak alá a híd helyreállításáról, majd 2000. október 17-én megkezdődött az építkezés. Az újjáépített átkelőt 2001. október 11-én adták át ünnepélyesen.
1916. szeptember 28.
Megszületett Olga Lepesinszkaja orosz balett-táncosnő
Korának egyik legvirtuózabb táncosnője Kijevben látta meg a napvilágot. A moszkvai balettiskolában tanult. 1933-63 között a Moszkvai Akadémiai Nagy Színház vezető balerinája volt. Pályáját rögtön parádés szerepekkel kezdte: eltáncolta Auróra szerepét a Csipkerózsika, és Mása szerepét a Diótörő című Csajkovszkij-balettekben. Későbbi híresebb szerepei: Zoluska (Prokofjev: Zoluska), Jeanne (Aszafjev: Párizs lángjai), Swanilda (Delibes: Coppélia). 1963-ban abbahagyta a táncot, és pedagógusként dolgozott tovább. Tanított Olaszországban, az NDK-ban, és hosszabb ideig gyakorlatvezető balettmester volt, a budapesti Operaházban is. Munkásságát magyar kitüntetéssel is elismerték.
1918. szeptember 28.
A Monarchia békejegyzékkel fordul az antanthatalmakhoz
Bulgária 1918. szeptemberi gyors fegyverletétele sokkolta a Monarchia mind osztrák-német, mind magyar politikai vezetőit. A vereséggel az állam felbomlásának veszélye rémlett fel előttük. Az udvar, maga Károly is, 1918 őszén hajlandó lett volna már a Monarchia szerkezetének megváltoztatására, de a magyar miniszterelnök elzárkózott nemcsak a Monarchia trialista átalakításának gondolatától, hanem minden olyan javaslattól is, amely Magyarország területi integritását megbontotta volna. A Monarchia először szeptember közepén fordult az antanthoz megegyezéses békejavaslatával. Az antant ekkor már döntött: a Monarchiát régi formájában semmiképpen nem tartják fenn. Bulgária kapitulációja után, szeptember 28-án a koronatanács most már konkrét békejegyzékkel fordult az antanthatalmakhoz. Október 4-én Wilson elnöknek küldték el a béketárgyalásokat kérő javaslatot a wilsoni pontok alapján. 18-án Wilson kijelentette: a januári 14 pont már nem érvényes a Monarchiára. Időközben október 16-án a császár "legfelsőbb kézirat"-ot adott ki, amely meg akarta könnyíteni a béketárgyalásokat. A császári kiáltvány szerint Ausztria szövetséges állammá alakult át, minden nép saját területén szövetségi államot hoz létre, a lengyel területek pedig a wilsoni elveknek megfelelően csatlakoznak a néhány nappal korábban létrejött Lengyelországhoz. A kiáltvány hangsúlyozta: az átalakulás nem vonatkozik a magyar korona országaira. Az antanthatalmak azonban Németország hátában németellenes államalakulatok rendszerét kívánták látni, a Monarchia nemzeteinek képviselői pedig már állami függetlenséget követeltek. Miután Wilson október 18-án elutasította a Monarchiával kötendő békét, a monarchia különböző részeiben, Zágrábban, Prágában, Krakkóban megalakultak a nemzeti tanácsok, és kezdték végrehajtó hatalmi rendszerüket kiépíteni. Október utolsó napjaiban már kikiáltották az önálló délszláv és csehszlovák államot. Az újabb különbékét kérő jegyzékben (október 27.) a Monarchia már elfogadja Wilson feltételeit: hajlandó volt elismerni a csehszlovák és a délszláv állam függetlenségét. Időközben Bécsben a Reichsrat német képviselői bizottságot hoztak létre a Monarchia felszámolására, és 30-án az új állam címerét és zászlaját is megszavazták. Miután mindez már lezajlott, 31-én végül Magyarországon is győzött a forradalom.
1956. szeptember 28.
Meghal William Edward Boeing amerikai repülőgéptervező és repülőgépgyáros
1881. október 1-jén született Detroit-ban. Az 1910-es években lobbant fel szenvedélye a repülés iránt. Conrad Westervelt nevű, a haditengerészetnél mérnökként dolgozó barátjával 1914-ben ült először repülőgépre. Ekkor határozta el, hogy egy még tökéletesebb gépet tervez. Megtanult repülni, megvásárolta első hidroplánját, Aero-Klubot alapított, s Westervelttel és 21 munkatársával megépítették első két gépüket. Ezek még fából és zongorahúrokból készültek. Első kis vállalatát, amelyet még Pacific Aero Product néven jegyeztek be, 1916-ban Boeing Airplanes Company-ra változtatta. Gépeit csak megbízható munkatársakkal építette. Az I. világháborúban 50 iskolagépet szállított a hadsereg részére. A háború után egy ideig nem kapott megrendelést, és átmenetileg hálószobabútorokat és csónakokat gyártott. Az 1920-as években rájött az újrakezdés nyitjára. Igaz nehezen, de megkapta az amerikai postától az államok közötti postai szállítás jogát, s megalakította a Boeing Air Transport Service elnevezésű légiszállítási vállalatot. A Pacific Airlines megvásárlása után vállalata 800 alkalmazottal már Amerika legnagyobb repülési cégévé vált. 1934-ben a cég részvénytársaság lett és további vállalatokat olvasztott magába. Az amerikai kormány azonban fellépett a nagyhatalmú monopóliumok ellen, és meggátolta a Boeing birodalom további terjeszkedését. Elkeseredésében a birodalom alapítója 52 éves korában visszavonult, és csak a II. világháborúban állt még egyszer a hadsereg rendelkezésére. A Boeing-cég 1954-ben került ismét a világ repülőgépgyártó cégeinek élvonalába, amikor bemutatták a Boeing 707-es sugárhajtású utasszállító repülőgépet. Ezzel és a 7-es sorozat többi tagjával a cég világszerte vezető szerephez jutott. A Boeing cég gyártotta az amerikai holdprogramban használt, a Hold mesterséges holdjaként keringő Lunar Orbitert, a Saturn-V rakéta első fokozatát és az űrhajósok által a Hold felszínén használt holdjárművet. A Boeing cég 2001-ben Seattle-ből Chicagóba tette át a székhelyét.
1960. szeptember 28.
Épül a József Attila-lakótelep
A főváros egykori szégyenfoltja a Mária Valéria-telep helyén 1957-ben felépült lakótelepet a IX. kerületi Tanács által meghirdetett pályázat alapján József Attiláról nevezték el. A névadó ünnepségekre 1961-ben, a költő születésnapján kerül majd sor. A propaganda is jól kihasználta a szenzációt: a Valéria-telep egykori lakói a nyomortanyákból komfortos lakásokba költözhettek.
1970. szeptember 28.
Meghal Nasszer elnök
Gamal Abdel Nasszer, 1954 óta Egyiptom államfője, 1970. szeptember 28-án Kairóban, 52 éves korában, szívroham következtében váratlanul elhunyt. Utóda, alelnöke, Anvar Szadat. Nasszer karrierje 1948-ban kezdődött, amikor, mint ezredes harcolt az izraeli-arab háborúban. Részt vett a Faruk király elleni puccsban (1952. VII. 23.), s a fegyveres erők főparancsnokaként 1954-ben politikai ellenfele, Ali Nagib helyébe lépett az államfői poszton. 1956-ban államosította a Szuezi-csatornát.
1971. szeptember 28.
Mindszenty bíboros elhagyja Magyarországot
Hosszas tárgyalások után a magyar kormány lehetővé tette, hogy az 1956. november 4-én az USA budapesti követségére menekült és ott azilumot kapó Mindszenty József bíboros elhagyja az országot. Elutazására 1971. szeptember 28-án került sor. Ez részint a megváltozott amerikai politikai (a nemzetközi enyhülés), részint a Vatikán új keleti politikája (VI. Pál pápa és Casaroli bíboros államtitkár) tette lehetővé. A magyar kormány a Szentszéktől ígéretet kapott, hogy amennyiben a bíborost amnesztiában részesíti, az külföldön nem fejt ki tevékenységet Magyarország ellen, nem jelentetik meg emlékiratait, és 80 éves korában visszavonul.
A Vatikán keleti politikája Magyarországgal szemben érdemben "pozitív". Az a vélemény alakult ki, hogy két alternatíva kínálkozik: a "hallgató egyház", a féllegális körülmények között működő hierarchia (lásd Csehszlovákia és Románia) vagy a szocialista kormányokkal kötött kompromisszumok árán a legális működés lehetőségének minél teljesebb biztosítása. Az utóbbit ítélték a Vatikánban a kedvezőbbnek. (Ez jutott kifejezésre az 1964-es részmegállapodásban is.) a Szentszék is elfogadta - az alapvető elvi problémák megoldatlansága mellett - a részkérdésekben történő megoldások (a kis lépések) hasznosságát. Mindszenty távozásával, majd 1970-ban történt lemondatásával lehetségessé vált a magyar egyházi hierarchia teljessé tétele.
1991. szeptember 28.
Meghal Miles Davis amerikai dzsesszmuzsikus
Miles Dewey Davis az Illinois állambeli Altonban látta meg a napvilágot 1926. május 25-én. Apja jólmenő fogorvos volt Chicagóban, ő maga pedig a neves Julliard zeneakadémiára járt. 13 évesen kezdett el trombitálni. Még tizenéves volt, amikor olyan legendás muzsikusokkal került össze, mint Charlie Parker és Max Roach. 1948-ban Capitol Orchestra néven kilenctagú együttest hozott létre. Ezzel a zenekarral rögzítette 1949-ben Birth of Cool című lemezét, amelynek megjelenése a cool-korszak nyitányát jelentette, mivel addig a bebop-stílus volt az uralkodó. 1949 után egy fiatal muzsikusnemzedéket (Herbie Hancock, Joe Zawinul, Wayne Shorter, Airto Moreira, Chick Corea és John McLaughlin) nevelt fel, akikkel azután a műfaj történetének legnagyobb váltását hajtotta végre: megteremtette a populárisabb hangzású dzsessz-rockot. Emiatt sok támadás érte, kritikusai szerint az új hangzás tönkretette a dzsessz alapját, a bluest, a rögtönzést, de ő nem törődött ezekkel a véleményekkel, ment tovább a maga útján. Utolsó éveiben már olyan partnerei voltak, mint Sting, Prince, trombitája mellett szintetizátorokat is megszólaltatott, és újabb tehetségeket fedezett fel. Stílusteremtő művész volt, a modern dzsessz legjelentősebb újító egyénisége. Egyszerű, virtuozitástól mentes hangszerszólóit balladai tömörség jellemezte. Kétszer járt Magyarországon kárminpiros trombitájával: 1989-ben és 1991-ben felejthetetlen koncerteket adott a Budapest Sportcsarnokban. Santa Monica-ban hunyt el.
1995. szeptember 28.
Megállapodást írnak alá a palesztin autonómia kiterjesztéséről
1995. szeptember 28-án Washingtonban aláírák a palesztin autonómia ciszjordániai kiterjesztésére vonatkozó megállapodást.
A Fehér Házban Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője - Bill Clinton amerikai elnök és több más magasrangú külföldi államférfi jelenlétében - írta alá a megállapodást. Ennek értelmében az aláírást követően hat hónap alatt lebonyolítják az izraeli csapatkivonás első szakaszát. Az izraeli erőket Ciszjordánia hét városából: Dzseninből, Nabluszból, Tulkarmból, Kalkilijjából, Ramallahból, Betlehemből és Hebron egy részéből, valamint 450 faluból kivonják. A csapatkivonást - 20 napon belül - nemzetközi megfigyelők jelenlétével megtartott választás követi, amelyen Ciszjordánia, Gáza és Kelet-Jeruzsálem polgárai 82 tagot küldenek az ún. Autonómiatanácsba. Ez a tanács 1999 májusáig - az autonómia ideiglenes szakaszának lejártáig működik és Ciszjordánia, valamint a Gáza-övezet irányításának legtöbb részletéért felel. Az izraeli csapatok azonban továbbra is folytatják a ciszjordániai zsidó települések felügyeletét. Jeruzsálem, a zsidó telepesek és a palesztin menekültek kérdésének megoldását későbbre halasztották. 1995. október 10-én az izraeli hatóságok a Jordán nyugati partján megkezdték a közigazgatás átadását a palesztinoknak. Miután november 4-én Jichak Rabint meggyilkolták, az új miniszterelnök a keményvonalas Bejamin Netanjahu lett, aki alatt a békefolyamat lelassult. 1997. január 15-én megállapodást írtak alá a palesztin autonómia kiterjesztéséről Hebron városára, illetve az izraeli csapatkivonásról. 1998. júliusban megállapodnak az akkor 16 hónapja szünetelő békefolyamat újjáélesztéséről. 2000 márciusában a palesztinok már a Jordán folyó nyugati partján fekvő területek 40 százalékát tartották teljes egészében vagy részben ellenőrzésük alatt. 2000. szeptember végén összecsapások robbantak ki Jeruzsálemben, megkezdődött a második palesztin intifáda, ezért Ehud Barak izraeli miniszterelnök október 22-én felfüggesztette az izraeli-palesztin békefolyamatot. Ezután két éves szünet következett, majd 2003. júniusban elvi megállapodás született az izraeli csapatok Gázai övezetből és a ciszjordániai Betlehemből történő kivonásáról. Az izraeli hadsereg 29-én megkezdte a kivonulást a Gázai-övezetből. Innen a végleges kivonulás 2005. augusztus-szeptemberben megtörtént.