Izlandon krampusz helyett egy emberevő boszorkány ragadja el a csintalan gyermekeket karácsonykor

Szörnyetegek családja

Grýla a napjainkban is elterjedt hagyomány szerint ugyanis nem egyedül él. Férjével, Leppalúðival a sziget északi részén található Dimmuborgir („sötét várak”) nevű különös formájú vulkáni képződmények közt egy barlangban lakik, közös gyermekeik népes táborával.

A 15 (más források szerint 40) farokkal, szénfekete fogakkal, a kecskékéhez hasonló szarvakkal, vállig érő fülekkel, ápolatlan szakállal és tarkóján is szemekkel rendelkező Grýlával szemben férje – aki hozzá hasonlóan meglehetősen csúf külsejű – igen lusta, és ideje nagy részét otthon tölti.

Grýla az, aki előszeretettel gyűjti össze a rossz gyermekeket karácsony előtt, és hírhedt zsákjában (más változatok szerint a farkain található hólyagokban) barlangjába viszi őket, ahol üstjében levest főz belőlük.

Grýla és Leppalúði családjához tartozik még 13 fiuk, akik összefoglaló néven Jólasveinar („karácsonyi csibészek”) ismertek.

A fiúknak mind megvan saját szerepük, amellyel bosszantják az embereket a karácsony előtti hetekben – egyikük éjszaka az ajtókat csapkodja, hogy felébressze a házban lakókat, míg mások az ételmaradékokat, illetve az éppen füstölt kolbászt csenik el.

A család háziállattal is rendelkezik: a Jólakötturinn („karácsonyi macska”) egy óriásira nőtt, vérszomjas ragadozó, amely az ünnep idején a vidéket járva felfal bárkit – felnőttet és gyermeket egyaránt –, aki nem kapott semmilyen új ruhát (egyes korábbi hagyományok szerint a fenevad csupán az ételt eszi el a hoppon maradt emberek elől).

Grýlának ráadásul nem ez az első családja – a csúf asszonynak egy, de akár több férje is lehetett korábban, egyikőjüket egyes hagyományok szerint megette, miután megunta.

Habár Izlandon is – ahogy világszerte – a téli ünnepek egyre jelentősebb kereskedelmi időszakká válásával elindult a hagyományos, kevésbé derűs mondabeli alakok „felpuhítása” (Grýla és Leppalúði gyermekei például elkezdtek ajándékokat hagyni a gyermekek cipőiben, ahogy a hazai hagyományban Szent Miklós), az elmúlt évtizedekben ennek ellentéte is megfigyelhető.

Az izlandi Nemzeti Múzeum szakértői a szigetország hagyománya nélkülözhetetlen részének tekintik a „félelmetes” alakokat, így Grýlát és családját is.

Gyermekeit a 20. század második felében egyre gyakrabban kezdték az amerikai „Coca-Cola Télapóhoz” hasonlóan nagy, fehér szakállal és piros ruhában ábrázolni, a helyi hagyományok szakértői azonban aktívan igyekeznek ellensúlyozni az effajta folyamatokat.

Napjainkban a nagyobb városokban (a főváros Reykjavíkben, illetve az északon található Akureyriben nagyszabású utcai installációk is felállításra kerülnek a téli ünnepek idején, amelyek „korhű”, kora újkori ruházatban ábrázolják Grýlát, Leppalúðit és a többieket.

A fővárosi Nemzeti Múzeumban ilyenkor beöltözött munkatársak fogadják a látogatókat, és énekelnek karácsonyi dalokat a gyermekekkel.

A róluk szóló mesék prominens helyet foglalnak el az izlandi gyermeknevelésben – az óvodás korú gyermekek valósággal rettegnek tőlük, a különféle divattrendek ellenére sosem vesztek ki a köztudatból.

1. Ősi gyökerek
2. Szörnyetegek családja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén