A holokauszt a legnagyobb botrány, egyszersmind a legsúlyosabb bűncselekmények egyike a világtörténelemben. E gaztettnek is van néhány olyan alakja, akik cselekedeteikkel megtestesítik az emberi gonoszságot. Egyikük Irma Grese, aki bizonyára a több millió egyszerű, átlagos német polgáréhoz hasonlóan élte volna le életét. Azonban a hitleri Németországban, különösképpen a világháború pusztító forgatagában szinte semmi nem olyan volt, mint korábban, és ez teret adott a „gonosz banalitásának”, vagyis az átlagemberek gyors felemelkedésének, akár az ördögi célok szolgálatának is.

Grese 1923. október 7-én született Németország ma Mecklenburg-Vorpommern tartományában lévő Feldberger Seenlandschaftban, annak Wrechen nevű településrészén. Fiatalkoráról – éppen jelentéktelensége okán – jóformán annyit lehet csak tudni, amennyit 1945-ben a háborús bűnökért való felelősségre vonásakor jegyzőkönyvbe vettek. Szülei egyszerű gazdálkodó emberek voltak, akik öt gyermeküket katolikus hitben nevelték. Irma első traumája bizonyára tizenhárom éves korában következett be, amikor édesanyja öngyilkos lett. A lelkileg magára hagyott kamasz a német Leányszövetségben hamar megfertőződött a náci tanokkal. Elemi iskolai tanulmányai után, 1938-tól hat hónapig egy közeli gazdaságban, illetve Luchen város egyik kereskedésében vállalt munkát. Mindössze 17 éves volt, amikor önként belépett az SS-be, előbb annak hochenlucheni kórházában, később egyik tejgazdaságában kapott kisegítő munkát. 1942 nyarán a ravensbrücki női koncentrációs táborba helyezték át, ahol kisvártatva fogolyfelügyelői, később blokkfelügyelői szolgálatot látott el. Hitler ekkor már a zsidóság teljes kiirtására készült (Endlösung), amiben döntő szerepet kaptak terrorszervezetének, az SS-nek a hálózatában megszaporodó megsemmisítő- és kényszermunkatáborok. Irma Grese ebben a rendszerben pedig igen gyorsan megtalálta önnönmagát. Azt nem tudjuk, hogy vajon tudatosan haladt előre, vagy sodorták az események, mindenesetre elhivatottságát jelzi, hogy 1943 márciusában csupán 19 évesen Auschwitz-Birkenauban kapott megbízatást a ravensbrückihez hasonló beosztásban.

Teljes részvétlenség

1943 őszétől a második legmagasabb fokú fogolyfelügyelői (Rapportführerin) beosztást töltötte be a tábor női részlegében, ahol élet-halál ura lett a főként szlovák és lengyel zsidók alkotta kényszerközösségben. Szolgálati ideje második felében, 1944 májusa és július eleje között deportálták a magyarországi vidéki zsidóság tetemes részét Auschwitz-Birkenauba. A beérkezéskor munkaképesnek ítélt nők többsége, immár mintegy 30 ezer női „heftling” (rab) volt kiszolgáltatva Grese és SS-felügyelőnő társai kénye-kedvének. A gyors rangemelkedéstől és a hatalmától Grese valósággal megrészegült, szabad utat engedve elfojtott frusztrációinak, amelyek sokak számára bizonyultak végzetesnek. A többi SS-eshez hasonlóan fekete csizmában, gumibottal, korbáccsal és pisztollyal felszerelve járt territóriumán. Eszközeivel kedvtelelésből verte, rugdosta a fogoly nőket, lányokat a fürdőbarakkokban, a reggeli Appel (sorakozó) alatt, vagy éppen a munkavégzésre menet. Akik dühkitöréseit túlélték, ezután csak erősebb társaik támogatásával tudtak felkelni, tovább dolgozni, vagy visszatérni barakkjuk viszonylagos nyugalmába. Mások a verések miatt hetekig a tábori kórházba (Revier) kerültek, sebeik elfertőződtek, s ebbe haltak bele.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. nyár számában olvasható.