2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből
Várkonyi Gábor

Báthory Erzsébet vérszomjas legendája

Báthory Erzsébet ma az egyik legismertebb magyar történelmi személy, természetesen Puskás Ferenc után. A róla szóló irodalom szinte kimeríthetetlen, angolul még nem létező naplóját és levelezését is kiadták. Történészek vitatkoznak arról, hogy valóban megtette-e mindazt, amivel vádolták, vagy inkább ő tekinthető áldozatnak.

„Hallotta ez tanú másoktól, hogy az széles fodorgató vasat meghevetette, és az két karját azzal sütögette, hogy ugyan füsti ment. Sőt, azt is mondották, hogy amaz kerekded, apróbb fodorgató vasat meghevetette, és azt (tisztességgel szólván) az szemérmes testekben nagy melegen tolyatta” – vallotta a Sopron vármegyei Keresztúron lakó Dezső Benedek 1611 januárjában.

Ez a rövid részlet is jól példázza azokat a kegyetlenkedéseket, amelyekkel Báthory Erzsébetet megvádolták, illetve amelyek alapján minden idők legkegyetlenebb, szexuális motivációkat sem nélkülöző gyilkosává tették. Mindaz, amit tett, vagy éppen amivel megvádolták, furcsa módon, több mint egy évszázadig lappangott. Csak 1729-ben Thuróczi László jezsuita szerzetes munkájában (Ungaria suis cum regibus compendio data) került az írástudó közönség elé. Azonban ettől kezdve megállíthatatlanul terjedt az őrült, kegyetlen asszony története. Kezdetben csak az olvasni tudó közönség körében volt népszerű Báthory Erzsébet horrorisztikus elemekkel gazdagított története, majd a XX. századra már körbejárta a földgolyót, és a különféle szubkultúrák is magukévá tették ezt a XVII. századi történetet Európától egészen Dél-Amerikáig. A magyar grófnő világsztár lett, pontosabban legendává vált.

Miért éppen Csejte?

A történet Thurzó György nádor 1610. március 5-én kiadott parancslevelével kezdődött: „… több leányt és szüzet és más nőket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett.” Mai fogalmaink szerint ebben a parancslevélben két dolog keveredik: egyszerre fogalmazódik meg a vád és a vádat bizonyítandó. A nádor elrendeli a tanúk felkutatását, illetve a tanúvallomások összegyűjtését, azonban máig feltáratlan kérdés, hogy mi alapján fogalmazta meg a vádat? Milyen információ – ma feljelentésnek neveznénk – alapján jelentette ki, hogy Báthory Erzsébet csejtei lakosztályában több leányt és nőt megölt vagy megöletett? Azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kor nem tett különbséget a bűncselekmény gyanúja és a bizonyított bűnösség között.

A megfogalmazott, többszörös gyilkossági vád alapján indult meg a nyomozás, amelyről Báthory Erzsébet, ismereteink szerint, semmiféle tájékoztatást nem kapott. Az ellene folyó vizsgálatról, tanúvallatásokról idővel persze minden bizonnyal értesült, de ez mit sem változtatott megszokott életvitelén. Ugyanúgy intézte a birtokai igazgatását, a sárvári rezidencia aktuális felújítását, és még az őszi pöstyéni fürdőről sem mondott le.

A nyomozás térben és időben is kiterjedt volt. A közel egy éven át folytatott kihallgatások során 327 tanút hallgattak meg a Nádasdy–Báthory-birtokok falvaiban Sárvártól Csejtén át Vágújhelyig. A ráfordított idő és energia az utókor számára is azt sugallta, hogy a hatóság, a kor igazságszolgáltatása valóban komoly bűntett után nyomozott és mindenáron az igazság kiderítésére törekedett. A kérdés természetesen jogos: mi indokolta ezt a jelentős apparátust megmozgató eljárást? A gyilkosság(ok) precedensnélkülisége? Esetleg a feltételezett elkövető személye?

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. nyár számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár