Fontos lecke volt Németország számára a páncélosok felbukkanása az I. világháborúban

Magad uram, ha eszközöd nincsen!

A brit támadások ellenére a német hadvezetésnek nem létezett központi direktívája a tankelhárításra. A frontvonalakon küzdő német gyalogságnak mégis meg kellett tennie a megfelelő ellenlépéseket.

Az „átlagos” géppuskatűz nem segített rajtuk, ahogy a gránátok sem voltak elég hatásosak a brit tankok ellen. Ezért találták ki ötletszerűen a „német krumplinyomó” nyeles kézigránát köré felerősített hat másik gránátból álló „geballte Ladung” (kötegelt vagy bálázott töltet) nevű improvizált fegyvert. Ezt egyszerűen a tankokon lévő nyílásokba próbálták dobni.

A módszer azonban nem számított veszélytelennek, ezért a németek más megoldásokat is kerestek. Az egyik ilyen a K-lövedék volt, amely volfram-karbid magból és egy könnyűfém-ötvözetből készült köpenyből állt. Ezt kézifegyverekben is képesek voltak használni, ráadásul elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy lyukat üssenek a brit tankok páncélzatán. Olykor géppuskákat is felszereltek vele, amelyek eredményesen vették fel a küzdelmet a páncélosokkal.

A nagy áttörést a Tankgewehr M1918 páncéltörőpuska jelentette, amelynek a lövedéke már acélmagból állt. A 13,2 mm-es lövedék képes volt arra, hogy a 25 mm-es páncélzatot 250 méterről átüsse.

A németek széles körben rendszeresíteni szerették volna a fegyvert a hadseregben, ám 1918 szeptemberére mindössze 4600 darab készült el. A fegyver nem volt veszélytelen a kezelő számára sem, miután olyan erős hátrarúgással bírt, hogy a felhasználók körében a kulcscsonttörés jelentette az egyik leggyakoribb sérülést.

A gyalogsági páncélelhárítás mellett még egy módszert fejlesztettek ki: a tereprendezést. A legsikeresebb megoldásnak az bizonyult, amikor a frontvonalak előtti szakaszt egyszerűen „elmocsarasították”, így az amúgy is gyenge pontnak számító lánctalpak könnyebben felmondták a szolgálatot.

Az ellenakciók között még felmerült a kiszemelt terület elaknásítása is. A németek által kifejlesztett 4,6 kilogramm tömegű Flachmine 17 hasznos eszköznek tűnt, ám a háborús viszonyok közepette az aknák telepítése korántsem számított egyszerűnek. A legnagyobb problémát az ehhez szükséges tetemes idő jelentette.

Maguk a németek kevés kísérletet tettek arra, hogy saját tankokat küldjenek az első világháború frontjaira. Elsősorban az antanttól zsákmányolt harckocsikat „sorozták be” a hadsereg kötelékébe. Főleg ezek kerültek be az 1916-tól alkalmazott rohamzászlóaljakba is. Ennek ellenére Sturmpanzerwagen A7V néven kifejlesztettek egy konstrukciót, ám ezt csak 1918 második felében kezdték el gyártani.

Az aknatelepítésnél mégis eredményesebbnek bizonyult a tüzérség páncélelhárítási célú alkalmazása. A 75 mm-es aknavetőt több alkalommal sikerrel vetették be az antant támadó tankjai ellen.

1. Füstös doboz
2. Magad uram, ha eszközöd nincsen!
3. Az elhárítás elhárítása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona