Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
2021. április 13. 13:29 Múlt-kor
Az utcákon halmokban hevertek a keresztesek által levágott emberek tetemei, az ostromlók nők megbecstelenítésével elégítették ki a vérgőzös gyilkolás őrületében feltörő kéjvágyukat. A lovagok az apácákat sem kímélték, és megrohanták a templomokat és a kolostorokat is. A szent helyek oltárait szétzúzták, hogy azok értékes anyagokból álló részeit eltávolíthassák. A behatolók aranyéhsége elsöpörte az erkölcsi normákat. Konstantinápolyban 817 éve, 1204. április 13-án a feje tetejére állt a világ. Az ortodox keresztény világ szíve és motorja romokban hevert, épületeit lángok pusztították. A tomboló „latinok” megcsúfolták a kereszteshadjáratok eszméjét.
Korábban
A latin keresztes had eredetileg Egyiptom elfoglalására indult, hogy szétzúzza a Közel-Kelet meghatározó hatalmát, az Ajjúbida Birodalmat. A IV. keresztes hadjárat vezetője, Montferrati Bonifác seregének gerincét földnélküli francia lovagok adták, akik keleten akartak maguknak földet és biztos egzisztenciát szerezni.
A hadjárat ügyét III. Ince pápa azzal mozdította elő, hogy tárgyalások révén elérte a mediterrán térség egyik legjelentősebb tengeri és kereskedelmi hatalmának, Velencének a részvételét a grandiózus vállalkozásban. A velenceiek ígéretet tettek arra, hogy fizetség fejében áthajóztatják a kereszteseket Európából a Közel-Keletre, ám sajnálatos módon a seregnek nem sikerült összegyűjteni a fuvardíjra valót. A velenceiek nem estek kétségbe, és a tengeri szállítás ellenében a keresztesek fegyveres szolgálatait kérték, amelyet saját politikai céljaik elérésére használtak fel.
A 12. század utolsó harmadában egy elég jelentős latin, vagyis velenceiekből, genovaiakból és pisaiakból álló diaszpóra élt a Bizánci Birodalom fővárosában, Konstantinápolyban. A latinok nagy befolyásra tettek szert a tengeri kereskedelemben és a város pénzügyi életében.
A helyi görög arisztokrácia ezt nem nézte jó szemmel, és amint alkalom kínálkozott rá, feltüzelte az idegenek ellen a város görög lakosságát, akik 1182-ben hatalmas vérfürdőt rendeztek, számtalan, általuk „jöttment” nyugatiaknak titulált ember életét kioltva. Az incidens, amely a latinok lemészárlása néven vonult be a történelembe, tovább mélyítette a nyugati és keleti kereszténység közötti szakadékot. Az itáliai városállamok revansra vágytak.
A keresztesek pénzügyi problémája és az itáliai városállamok bosszúvágya mellett a Bizánci Császárságban dúló hatalmi harcok is közrejátszottak Konstantinápoly kifosztásában. Az elűzött bizánci uralkodó, II. Iszaakiosz fia, a későbbi IV. Alexiosz ugyanis csatlakozott a keresztesekhez, és Montferrati Bonifácnak különböző ígéreteket tett: többek között azt is, hogy kifizeti a keresztes had tartozását Velence felé, ha elűzik trónbitorló nagybátyját, és segítenek császárrá koronázásában. A velenceieknek és a kereszteseknek is tetszett az ajánlat, így belementek az üzletbe. 1203 júliusában megostromolták és elfoglalták Konstantinápolyt.
IV. Alexiosz, aki a keresztesek révén apja mellett társcsászárként uralkodott, azonban nehezen tudta előteremteni a pénzt; az egyházi javak elvétele és ellenfeleinek anyagi lenullázása ugyanis csak részlegesen segített a tartozás kiegyenlítésében. A keresztesek egyre türelmetlenebbek lettek, nemkülönben a bizánci hatalmi elit, amelynek tagjai egyáltalán nem lelkesedtek Alexiosz pénzszerzési módszerei iránt.
Kitört a palotaforradalom, a latinellenes urak akcióba léptek, megmérgezték Alexiosz apját, őt magát pedig megfojtották. Miután az új bizánci uralkodó nem volt hajlandó fizetni a kereszteseknek, Montferratiék – a velenceiek legnagyobb örömére – ismét megrohanták a metropoliszt, de ezúttal ki is fosztották.
Az 1204-es ostromot követően a keresztesek jelentős területeket szakítottak el a Bizánci Birodalomtól, amelyeket felosztottak maguk között. A bizánciaknak 1261-ben ugyan sikerült Konstantinápolyt visszafoglalni a latinoktól, de a birodalom már soha nem nyerte vissza régi fényét és ütőképességét, így területeit fokozatosan bekebelezte az Kis-Ázsiában megszülető, majd egyre erősödő Oszmán Birodalom, amely 1453-ban magát Konstantinápoly városát is bevette.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
- Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
- Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
- Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
- Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
- Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
- Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban
- Felgyújtották az Eureka Hotelt a lázadó bányászok tegnap
- 10 kivégzés, ami nagyon félresikerült tegnap
- Csupán néhány dollárral a zsebében érkezett meg az Egyesült Államokba Galamb József tegnap
- Sport és diplomácia: Fülöp herceg látogatása Magyarországon tegnap
- SZAVAZZ A LIGETBUDAPEST.HU-RA AZ „ÉV HONLAPJA" PÁLYÁZATON! tegnap
- A hímzett kárpit, ami Hódító Vilmos dicsőségét hirdeti tegnap
- Több ezer ember vesztét okozta a londoni szmogfelhő tegnap
- A karhatalmi egyenruhásokat is megbénította az 1956-os budapesti nőtüntetés résztvevőinek bátorsága tegnap