Nannerl Mozart, Fanny Mendelssohn és Alma Mahler. Ők hárman tehetségük okán komoly zeneszerzői pályát futhattak volna be, de ilyen-olyan okok miatt végül lemondani kényszerültek erről. A mostani történet hőse, Clara Wieck viszont korának ünnepelt zongoristája és komponistája lett. Még akkor is, ha éppen az próbálta ebben megakadályozni, aki pályájának elején a legjobban támogatta: a saját édesapja.

Az apuka, Friedrich Wieck a német nyelvterület egyik leghíresebb zongoratanára volt, modern tanítási módszerének köszönhetően számos virtuóz kért tőle tanácsot.

Egyik leghíresebb tanítványa éppen Hans von Bülow volt, aki később Liszt Ferenc lányát, Cosimát vette feleségül. Ő így írt mesterének: „Ön volt az, aki elsőként tanította meg a fülemet hallani, a tenyerembe véste a törvényszerű szabályokat, a logikus rendet és tehetségemet az öntudatlanság homályából a tudatosság fényes világosságára kivezette.”

Nos, Wiecknek határozott elképzelése volt arról, hogy lányából hogyan farag majd olyan zongoraművészt, aki egyszerre virtuóz és elmélyült előadó. Noha ellene volt minden zenétlen erőfitogtatásnak, parádénak és a pusztán briliáns zongorajátéknak, a technikai precizitás elsajátítása nála alapfeltételnek számított. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.