Így harcoltak a női egyenjogúságért az úszó szüfrazsettek
2018. május 15. 13:53 Múlt-kor
Az 1910-es évekig szerte a világon szigorú szabályok vonatkoztak a strandoló nők fürdőruháira sokáig ugyancsak tiltott volt női úszóversenyek szervezése is. Ezen körülmények között alakult ki az „úszó szüfrazsettek” mozgalma, akik a nők politikai egyenjogúságáért folytatott küzdelmet összekapcsolták a „női test szabadságáért” folytatott küzdelemmel.
Korábban
Ma már talán furcsa lehet belegondolni, de az 1910-es évekig szerte a világon szigorú szabályok vonatkoztak a strandoló nők fürdőruháira. Angliában és az Egyesült Államokban például minden vízpartra induló nőnek egy szabályos „fürdő kosztümöt” kellett hordania. Ez cipőből, harisnyából és szoknyából állt, amelynek teljesen el kellett takarnia a combot. A nehéz öltözék meglehetősen alkalmatlan volt az úszásra is, hiszen a ruhadarabok folyamatosan lehúzták viselőjét. A korban ugyancsak tiltott – vagy legalábbis igencsak rosszallást kiváltó – volt női úszóversenyek szervezése.
Nem meglepő hát, hogy a 20. század első évtizedében igen nagy felzúdulást váltott ki egy ausztrál úszónő, Annette Kellerman – az „Ausztrál Sellő” – forradalmi újítása. Egy új, egy részes, csak a lábának felső részét takaró fürdőruhát dobot a piacra, ami gyorsan népszerűvé vált Amerikában is. A hivatalos sportszövetségek ekkor azonban még szilárdan ellenálltak az új őrületnek és ragaszkodtak hozzá, hogy a kevés női versenyen az indulók továbbra is „válltól lábujjig” legyenek felöltözve.
Ezen körülmények között alakult ki az „úszó szüfrazsettek” mozgalma, akik a nők politikai egyenjogúságáért folytatott küzdelmet összekapcsolták a „női test szabadságáért” folytatott küzdelemmel. Ennek első lépéseként alakultak meg az Egyesült Államokban olyan szervezetek mint például a Nemzeti Női Életmentő Liga, majd később a Női Úszószövetség.
A Liga, ahogy a nevéből is gyanítható már, arra helyezte a hangsúlyt, hogy a női vízimentőknek jó úszóknak kell lenniük, ha fuldoklókat akarnak kimenteni. Egyik legismertebb akciójukra 1917-ben került sor. A Liga egy „szüfrázs mentő versenyt” rendezett a brooklyni Manhattan Beach partjainál. Az indulóknak egy konzervatív ruhákba felöltöztetett babát kellett kimenteniük a vízből. Az úszók mindeközben „Szavazati jogot a nőknek!” feliratot viseltek, ezzel szimbolizálva, hogy a női szavazói jogot ellenző nőket is „meg akarják menteni a politikai hangtalanságtól.”
A Liga egyik legaktívabb tagja Charlotte Epstein volt, akinek jelentőségét utólag sokan úgy értékelik, hogy a női úszás történetében ő töltötte be azt a szerepet töltötte be, amit Susan B. Anthony a női szavazati jogért folytatott harcban. Epstein rendszeresen felszólalt a „szabad fürdőruhaválasztás” és a női versenyek érdekében. Ő volt az alapítója 1920-ban a fentebb már említett Női Úszószövetségnek is, amely szembeszállt a korabeli vélekedéssel, miszerint a sport rosszat tesz a női szervezetnek és helyette a testmozgás pozitív hatásait hangsúlyozta.
Az úszó szüfrazsettek Angliában is aktívan tevékenykedtek. Miután 1914-ben a hatóságok betiltották tervezett csónakos felvonulásukat a londoni Hyde Parkban, egy látványos tüntetés mellett döntöttek. A nők fekete köpenyekben érkeztek a helyszínre, mellkasukra pedig egy-egy betűt raktak, amelyek együttesen a S-U-F-F-R-A-G-E szöveget adták ki. Egy előre megbeszélt jelre mindannyian ledobták köpenyeiket, felfedve alatta rövid fürdőruháikat. A nők erre a csónakok felé iramodtak és bár a rendőrök még azelőtt elfogták őket, hogy azokkal a tó vizére evezhettek volna, akciójuk hatalmas médiafigyelmet kapott.
A női egyenjogúságért folyó küzdelem nem csak az úszásban, de más sportágakban is megjelent a korszakban. A lovaglás, az autóversenyzés és még a hegymászás területén is rendre felbukkantak ekkoriban olyan nők, akik egy fizikailag addig tőlük elzárt világ meghódításával járultak hozzá a politikai törekvésekhez.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Családja történetét írta meg egyik leghíresebb regényében Szabó Magda tegnap
- Zenei forradalmat jelentett a Beatles első kislemeze tegnap
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének tegnap
- Bejárta az egész világot Xántus János, hogy tudásából hazája gazdagodjon tegnap
- Számos protestáns ország tiltakozott XIII. Gergely pápa naptárreformja ellen 2024.10.04.
- A Szputnyik–1 fellövésével a Szovjetunió sikeresen teljesítette az űrverseny első futamát 2024.10.04.
- Búcsúztató bulit rendeztek Janis Joplin megmaradt vagyonából az énekesnő barátai 2024.10.04.
- Csaknem hidrogénbombát adott Sztálin kezébe Vitalij Ginzburg 2024.10.04.