2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Barbara van Beck, a 17. század elbűvölő szakállas asszonya

2017. december 15. 13:18

„Mindkét füléből hosszú szálú szőrök nőnek ki, szakálla és bajusza igen dús, az orrát is beteríti. Pontosan olyan, mint egy izlandi kutyáé, a színe fényes barna” – írta egy angol író a Londonba látogató Barbara van Beckről, akinek különleges, veleszületett betegsége volt: egész arcát beterítette a szőr. Egy londoni galéria a napokban szerzett meg egy ismeretlen művész által, az 1640-es években készített olajfestményt, amelyen a hölgy látható. A viktoriánus korszakkal ellentétben nem szörnyként, hanem méltóságát megőrző nőként ábrázolja a kép az élete nagy részét fellépésekkel töltő Barbarát.

Az 1629 februárjában, a bajorországi Augsburgban született Barbara Urslerről már gyermekkorában kiderült, nem átlagos kishölgyről van szó. Míg a legtöbb leány hamvas babaarccal büszkélkedhetett, Barbarának idővel egyre nagyobb szemöldöke kezdett nőni, amely azonban nem ért véget a szemüreg felett, hanem folytatódott az arca többi helyén egészen le az álláig. Később már a homloka is tiszta szőr volt, és az orra sem nagyon látszódott ki a sűrű és annál hosszabb szálak közül.

A lány szülei, Anne és Balthazar Ursler maximálisan kihasználták lányuk istenadta lehetőségét, és – amellett, hogy megfelelő oktatásban is részesítették – különböző kiállításokon mutatták be Barbarát. A különleges nő később megismerkedett Johan Michael van Beckkel, és miután feleségül ment hozzá, már Barbara van Beck néven kezdte megismerni a közönség. A rossz pletykák szerint a férfi pusztán hideg, üzleti számításból vezette oltár elé Barbarát. A párnak később egy gyermeke is lett.

A több nyelven is beszélő, életéből mintegy három évtizedet utazással és fellépésekkel töltő lány 1645-ben járt először Párizsban, 1655-ben pedig már Londont hódította meg. Két évvel később (más források szerint 1668-ban) jegyezte fel naplójába John Evelyn angol író miután látta az egyik előadását, hogy „igen jól játszik csembalón”. Majd így írta le a kinézetét: „A szemöldökét felfelé fésülték, homlokát beterítette a szőr. Csinosan öltözködik. Mindkét füléből hosszú szálú szőrök nőttek ki, szakálla és bajusza igen dús, az orrát is beteríti. Pontosan olyan, mint egy izlandi kutyáé, a színe fényes barna.” 1668-ban megvizsgálta őt egy londoni orvos, Holger Jacobsen, aki Thomas Bartholin Acta Medica et Philosophica Hafnensis című munkájában számolt be a különleges teremtményről, akinek a szőrszálainak hosszát és puhaságát, de állítólag még a nő nemi szerveit is megvizsgálta.

Barbara van Beckről az orvosszakértők ma úgy vélik, hogy a fokozott szőrnövekedéssel járó, igen ritka születési rendellenességben, hipertrichózisban, más néven farkasember-szindrómában (kevésbé ismertebb megnevezése: Ambras-szindróma – a Habsburgok innsbrucki kastélyáról kapta a nevet) szenvedett. Feltételezhetően ez a betegség ihlette a Csillagok háborúja egyik karakterét, Csubakkát is.

Számos ábrázolás készült élete során, az olajfestményektől kezdve a metszeteken át. Ezeknek közös tulajdonságuk, hogy – a korszak másik híres szakállas asszonyához, Magdalena Venturához hasonlóan – a „természet nagy csodájaként” mutatják be a nőt, aki egyébként kifejezetten előkelő és drága kelmékben mutatkozott a képeken, és az arcát leszámítva igyekeztek kihangsúlyozni a nőiességét. Anélkül, hogy ezáltal nevetségessé vált volna. A most előtérbe kerülő olajfestményen is egy méltóságát megőrző, kifejezetten vonzó alakú nő tűnik fel.

Talán ma már kirekesztő társadalmi felfogás lenne „természet nagy csodájaként” jellemezni, ám 3-4 évszázaddal ezelőtt egész egyszerűen az általa keltett kíváncsiság szerzett neki hírnevet. Az érdekesség és talán a szörnyűség különleges keverékeként tekintettek rá. Gender elméletekről vagy az evolúcióról szóló gondolatok akkoriban még nem léteztek, a természet rendjét istenadtának és megváltoztathatatlannak hitték. Ennek ellenére akadt szabályt erősítő kivétel: hibrid állatok, keresztezett növények, mindennaposnak nem nevezhető szülések, valamint természetesen szakállas nők. „Egyáltalán nem szörnyetegként ábrázolták, ahogy néhány évszázaddal később, a viktoriánus korban már emlegették. A 17. században egy különleges természeti csodaként látták őt” – mondta Angela McShane, a londoni Wellcome Collection munkatársa.

Kevesen tudják, de a 19-20. században Magyarországon is élt egy báróné, Barcsy Szidónia, aki miután 19 évesen világra hozta gyermekét, rémülten vette észre, hogy arcán szakáll kezd burjánzani. Nem engedhette, hogy ezt a férje is észrevegye, ezért nekiállt egyesével kihúzogatni a nem kívánatos szőrszálakat. Egy ideig sikerült titokban tartania, milyen szerencsétlenség érte, ám aztán a szakálla olyan mértékben kezdett nőni és erősödni, hogy Antalnak is szemet, pontosabban kezet szúrt, amikor megsimogatta hitvese orcáját. A férj meglepő módon elég jól fogadta, sőt megtiltotta feleségének, hogy az eltávolításával bajlódjon. Élete azonban nem volt leányálom.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
G. Scott metszeteBarbara egy hárfán játszikRichard Gaywood portréja Barbaráról
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár