Ez a gyufásdoboz méretű jegyzet Shakespeare első szakkritikusának munkája?
2017. április 7. 16:36
„Shakespeare: vígjátékok és tragédiák” címmel ellátott, gyufásdoboz méretű, 17. századi kéziratról a szakértők úgy vélik, hogy egy korabeli diák keze munkáját dicséri. A latin nyelven írt, apró jegyzetről csak feltételezni tudják a kutatók, hogy a világhírű angol drámaíró kortársa készítette, ami ha bebizonyosodna, azért is lenne jelentős felfedezés, mert Shakespeare idejéből egyetlen kritikai vagy szerkesztői megjegyzés sem maradt fenn, amely a drámaírói voltának létezését támasztaná alá.
Korábban
Abban az időben az írástudók száma igen alacsony volt, a Shakespeare által írt kéziratokhoz való hozzáférés is igencsak korlátozott volt, és – bár ezt ma már furcsa lehet olvasni, de – az angol irodalom iránti tudományos érdeklődés sem volt valami jelentős egészen az 1900-as évek elejéig. A kortársak számára Shakespeare és alkotásai érinthetetlenek voltak, szinte mitológiai köd lengte körbe, és mint azt eddig gondoltuk, tudományos érdeklődéssel senki sem közeledett, nem mert közeledni hozzá. Kivéve, talán ez az ifjú titán.
A kis jegyzetfüzet fordítása (modern angol nyelvre történő átültetése) még jelenleg is zajlik. Mint azt az előzetes elemzések alapján a szakértők elmondták, az írás nem tartalmaz semminek történelmi kontextust, csupán idézetek, frázisok szerepelnek az egyes shakespeare-i művekből. Matthew Haley kora újkori kéziratspecialista szerint az ismeretlen szerző vagy ellátogatott a drámaíró több előadására, és aközben készítette a jegyzeteit, vagy olvasta az egyik legelső nyomtatott kiadásukat. Haley nagy reményeket fűz ahhoz az elképzeléséhez, hogy az írás bizonyítékokat szolgáltat arra nézve, hogy nem minden, ma Shakespeare-nek tulajdonított munkát köthetünk a bárdhoz.
A kutatók úgy vélik, a kis füzetecske John Loveday (1711–1789) brit antikvárius gyűjteményének része lehetett egykoron, ugyanis leszármazottainak ingóságai között bukkantak rá. A rövidesen sorra kerülő aukción 30 ezer fontos kikiáltási árral kerül majd kalapács alá a különleges könyvecske.
Ki volt Shakespeare?
„Mert ha műveit nem olvassátok, és nem látjátok, soha sehonnan, sem regényből, sem életrajzból nem fogjátok megismerni az ő igazi arcát” – írta a Shakespeare-t a drámaírás fejedelmének nevező Rónaszegi Miklós regényíró. De ki volt valójában a világ legnagyobb irodalmi zsenije? Petőfi Sándor szerint „egymaga fele a teremtésnek”, mások csupán egy olyan szerencsés embernek gondolták, akiben valamiért az utókor az angol irodalom megújítóját tiszteli.
Egy nemes anya és egy tehetős – egyszer Stratford-upon-Avon hivatalos sörkóstolójának is megválasztott – polgár gyermekeként született William Shakespeare életéről hallatlanul keveset tudunk biztosan. 18 évesen már az oltár előtt állt a nála nyolc évvel idősebb, három hónapos terhes Anne Hathaway mellett, 30 éves korára pedig már ünnepelt szerző volt.
Állítólag sem a szülei, sem a felesége, sem a gyermekei nem tudtak írni, így sokan kétségbe vonják, hogy a fiatalon vadorzásért elítélt, eleinte a színi előadások nézőinek hintóit őrző, később súgó, majd lassan színésszé váló angol olyan drámákat hagyjon maga után, mint például a III. Richárd. Mások azt emelik ki, hogy a művek olyan mély tudást feltételeznek a kor politikájáról és az udvarról, amellyel a drámaíró nem rendelkezhetett, így szerzeményeit talán valakitől ellopta. Az elmúlt 400 évben közel száz név merült fel a shakespeare-i hagyaték „igazi” tulajdonosaként. A vádakra Szerb Antal csattanós választ adott: szerinte sokan képtelenek feldolgozni, hogy „a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette”.
A színészként, íróként, majd a Globe Színház részvényeseként tekintélyes jövedelmet felhalmozó Shakespeare, aki egy újabb kutatás szerint kannabisz hatása alatt írhatta műveit, és titokban katolikus érzelmű volt, kifejezések százaival gyarapította az angol nyelvet. Hatására több női név (Olivia, Miranda, Jessica) is elterjedt a világban. Különös, de élete során közel nyolcvanféleképpen jegyezte le a nevét, sírfeliratában pedig megátkozta a csontjait megbolygatókat.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Udvari intrikák és leszámolások vezettek a Perzsa Birodalom hanyatlásához 16:05
- Medici Katalin megelőző csapásként lemészároltatta a hugenottákat 15:09
- Golda Meir békében és háborúban 10:35
- Mit adtak nekünk a rómaiak? 09:50
- A kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a magyarországi németeket 09:05
- Festmény és színdarab is megörökítette a Kossuth hídat, ami az új kezdet szimbóluma lett tegnap
- Megfigyelték és jelentettek róla, de visszatérhetett a színpadra a forradalmár tehetség, Sinkovits Imre tegnap
- Túlzsúfolt lakások, éhezés és vég nélküli razziák – a budapesti gettó borzalmai tegnap