Keresési feltételek:
Érettségi segédlet: Középszintű érettségi I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek / 1. A középkori város és a céhes ipar
Nagyjából tízszer magasabb volt a rákbetegségek előfordulási aránya a középkori Angliában, mint azt eddig vélték a kutatók, ami azt jelenti, hogy a korabeli felnőttek 9-14 százaléka szenvedett a betegségtől halálakor – állapították brit kutatók.
Megkerülhetetlen toposz az irodalomban, a filmben és a közbeszédben egyaránt, hogy a középkor embere – különösen, ha jobbágyi sorban élt – büdös és koszos volt, továbbá semmiféle fogalma nem volt a higiéniáról.
1463-ban Londonban betiltották a legdivatosabb férficipőket. A városban széles körben elterjedtek eddigre a komikusan hosszú orrú cipők, amelyek viselőjük státuszát és gazdagságát voltak hivatottak jelképezni. A cipőket a „crakow” vagy „poulaine” névvel illették.
Széles körben elterjedt nézet, hogy az emberiség környezetkárosítása, kiváltképp a levegő szennyezése csak az ipari forradalom óta jellemző. Az energiahordozók égetéséből származó füst káros hatásai azonban már hét évszázaddal ezelőtti írott forrásokban is felfedezhetők.
A középkor – bármennyire kényelmes tempójúnak és helyhez kötöttnek tűnhet az akkori élet – igen gyakran járt nagy utazásokkal. A költözés és a hosszú utak megtétele gyakoribb volt, mint az a forrásokból elsőre kitűnik.
Az egyik legkülönösebb mítosz a középkori életmódról az, hogy a víz olyan szennyezett volt, hogy az emberek csak bort, sört, vagy egyéb alkoholos italt fogyasztottak. Van azonban bőséggel bizonyíték arra, hogy mindennapos volt a vízivás is.
A középkorban a kereskedelem szintén a gazdaság hajtómotorja volt ugyanúgy, mint ma, a XXI. században. Az egyik legnagyobb kereskedelmi szövetség, mely a jelentősebb észak-európai kereskedővárosok közös munkájának eredménye volt, a XIII-XVIII. század között irányította a kontinens északi területeken zajló kereskedelmét Londontól Novgorodig.
Elterjedt nézet, hogy a középkorban az emberek szinte kényszermunkát végeztek egész életükben, és a modern embernek sokkal több szabadideje van – ez azonban nem állja meg a helyét a valóságban.
„Mégis, hogy lehet egy olyan országot vezetni, amelyben 246-féle sajttípus létezik?” - fakadt ki egy alkalommal Charles de Gaulle. A világszerte létező sajtfajták száma valójában az általa említettnek több mint kétszerese. Számuk a középkori Franciaországban – Itáliához hasonlóan – a tejtermékek fejlődésének köszönhetően hihetetlen módon megnőtt.
Az 5-10. század között eltelt időszakot a mindennapokban gyakran illetjük a „sötét középkor” elnevezéssel és gyakran gondolunk rá úgy, mint amikor pusztító betegségek és éhínségek tizedelték Európa lakosságát. Egy közelmúltban lezárult kutatás azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyította.
A középkori Londonban az apróbb bűncselekményekért is könnyen felakaszthatták az embert, ennek ellenére a bűnözés meghatározó része volt a város arculatának. A prostitúciótól a gyilkosságokig és utcai harcokig a hatóságoknak sok mindennel kellett törődniük, beleértve az őket is behálózó korrupciót.
“Azok, akik azt állítják, Ferdinánd és Izabella bölcsen viselkedik, valóban bolondok. Ugyanis nekem adták ellenségeiket és egyben nemzeti kincsüket, a zsidókat” – mondta a krónikák szerint II. Bajazid török szultán, aki a híres, 1492. március 31-én kiadott Alhambra-dekrétumra reagált.
A hindu-arab számrendszer Kr. u. 500 körül fejlődött ki Indiában, a kora középkor századai során pedig az arab világban is elterjedt. A 10. század végére Nyugat-Európa is megismerkedett vele, a 13. századtól kezdve pedig már egyre szélesebb körben kezdték el használni az öreg kontinensen.
Az elmúlt évszázadokhoz képes London ma egy kifejezetten tiszta város. A szennyvíz a csatornába folyik, a háztartási hulladékot összegyűjtik, a lakosok pedig többször zuhanyoznak egy héten, mint korábbi elődeik egy egész évben. De vajon mi volt a helyzet a középkorban?
Sokkal fejlettebbek voltak az 1000 és 1500 között fennálló középkori társadalmak, amelyek nagyjából ugyanazokkal az eszközökkel vették fel a harcot a természeti katasztrófák ellen, mint a modern társadalmak – állítják brit kutatók.
