Megtévesztőek lehetnek őseink lábnyomai

Mindezidáig a paleontológusok és az antropológusok azt feltételezték, hogy a lábnyom mélysége korrelál a „gazdatest” súlyával, illetve az általa kifejtett nyomással. Azonban a Journal of the Royal Society Interface című tudományos folyóiratban közzétett elemzés szerint a sarok jóval markánsabb bemélyedést is előidézhetett az azonos tömegű egyedek esetén.

„Ne várjuk feltétlenül, hogy egy lábnyom alakja és mérete közvetlenül tükrözze az adott élőlény járási szokásait” – mondta Karl Bates, a Liverpooli Egyetem biomechanikai kutatója, a tanulmány társszerzője, aki szerint újra kellene gondolni a már felegyenesedve járó ősemberekkel kapcsolatos kutatások eddigi eredményeit.

A több millió évvel ezelőtt élt állatok és emberi őseink mozgási szokásairól jóformán csak a megmaradt lábnyomaik alapján következtethetünk. Például a tanzániai Laetoli mellett megtalált 3,6 millió éves lábnyomokról a kutatók úgy vélik, hogy az első két lábon járó ősemberre utalnak; az Australopithecus afarensis női csontvázának a régészek a Lucy becenevet adták.

Azonban az emberi őseink járásának lábnyomaikból történő modellezése igen trükkös. A szakértők eddig úgy vélték, a nyomok mélységéből a járófelületre ható nyomásra lehetett következtetni. A kísérleti vizsgálatok is igen sokszor nehezen kivitelezhetőek, mivel a lábnyomot megőrző anyag már nem deformálható.

A kutatás alaposabb kivitelezése érdekében Bates csapata egy számítógépes modellt készített, amely szimulálni tudja a különböző méretű lábfejek által kifejtett nyomást különböző sűrűségű és állagú talajokon. A szakértők megkértek tíz önkéntest, hogy Brightonban, a dél-angliai tengerpart homokjában sétáljanak, lábnyomaikat pedig lemérték. Majd egy speciális futópadra állították, illetve sétáltatták őket, ahol a keletkezett mélyedéseket összehasonlították a parti homok lábnyomaival.

Mindkét módszer hasonló tendenciát mutatott: a láb különböző részei különböző méretű bemélyedéseket okoztak még akkor is, ha a földre érkező nyomás azonos erősségű volt. „A sarok természetesen nagyobb bemélyedést okoz, mint a lábujjak, a lágyabb összetételű járófelület pedig jelentősen eltúlozza ezt a különbséget” – mondta el Bates a LiveScience tudományos hírportálnak, hozzátéve: bár a kutatók eddig főként az emberi járásra összpontosítottak, az új elemzési módszert a kihalt állatoknál, például a dinoszauruszoknál is alkalmazni kellene.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
• 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
• Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
• Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
• Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához