Hatalmas napórának épülhetett a római Pantheon

A Pantheon homlokzatán ma is olvasható felirat szerint Agrippa, Augustus császár veje építtette időszámítás előtt 27-ben. Az épület azonban csak Hadrianus császár uralkodása alatt, időszámításunk után 128 körül készült el teljes pompájában, az Agrippa-féle épületnek feltehetően csak jelentéktelen részeit használták fel benne. Az épület két részből áll: a nyolcoszlopos előépítmény, a porticus mögött 30 méter átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja az épület magját. A rotunda belső terét félkör- és szögletes alaprajzú térbővületek gazdagítják: a hét fülke a hét bolygót jelképezi. A tér megvilágítását 8,9 méter átmérőjű oculus biztosítja: a felülről bezúduló fényköteg tovább növeli a tér drámai hatását.

Amikor 2005-ben az új-zélandi Otago Egyetem kutatója, Robert Hannah legújabb könyve kapcsán (Time in Antiquity) felkereste az épületet, arra a következtetésre jutott, hogy a Pantheon jóval több egy egyszerű templomnál. A téli hónapokban az oculuson keresztül bejutó délutáni napsugarak a kupolát világítják be, míg nyáron, amikor magasabban áll a Nap, sugarai a falakat és a padlózatot pásztázzák. Márciusban és szeptemberben, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején viszont a napsugarak a kupola és a falak közötti résen, a Pantheon nagy északi bejárata fölött beépített rácsozaton keresztül jutnak ki a rotundából az előépítménybe. E két napon, ha a bejárat zárva van, csupán így jut természetes fényhez a porticus.



Hannah szerint ezek nem véletlenek: szerinte az épületben alkalmazott megoldások egy az egyben a római időkben használt időmérési eszközökre emlékeztetnek, csak jelen esetben mindegyiket jóval grandiózusabban valósították meg. Míg az épület kívülről szinte teljesen laposnak és egyszerűnek tűnik, a tervezés során annak belseje tökéletesen követi egy ókori napóra sajátosságait.

Az épület tetőzete egyébként az égboltot, az istenek lakhelyét szimbolizálja. A korabeli hitvilág szerint a napéjegyenlőségek idején az ég a legtökéletesebb formáját mutatta, és Hannah szerint az év ezen különleges szakaszainak megjelölésével a Pantheon célja a császárok hatalmának szimbolizálása volt, akik az épülettel az istenek szférájához is közelebb kerültek.

Más szakértők szerint bár az istenek és császárok közti kapcsolat egyértelműnek látszik, és a tervezés részletei is ezeket látszanak alátámasztani, a teóriát egyelőre nem lehet igazolni. Hannah azonban vitatja a szkeptikus hangokat: szerinte ugyanis az ókori időmérőkhöz nem mellékeltek fogódzókat. A hasonló részletek annyira egyértelműek voltak a kor emberének, hogy nem volt szükség egyéb magyarázatra.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”