2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kivételezett zsidók kerülhettek Adolf Eichmann listájára

2008. április 2. 12:00

Még ma is a második világháború egyik legnagyobb rejtélyének számít, hogy miként maradhatott életben 800 zsidó Berlin közepén, egy Adolf Eichmann által támogatott kórházban.

Patyomkin kórház a Birodalom fővárosában

Eichmann

Amikor az oroszok elfoglalták Berlint, a város közepén fekvő Wedding negyedben egy csaknem teljesen épen maradt elegáns épületre bukkantak. Rögtön ki is fosztották. Az orvosi műszerek és ágyak arra utaltak, hogy a ház a háború alatt kórházként működött. A pince azonban meglepetést rejtett: 800 embert, akik itt húzták meg magukat. Az oroszok igencsak meglepődtek, mert nehezen tudták elképzelni, hogy akár egyetlen zsidó is túlélhette a nácik végső megoldását, főleg nem a legmagasabb körök parancsára. E rendkívüli történet még ma sem ismert teljesen. Kik voltak ezek a túlélők, és Hitler milyen sötét céllal hagyta őket életben?

A 800 férfi és nő a legkülönbözőbb emberi drámákat élte át. Voltak köztük bátrak, szerencsések és ravaszak. Voltak, akik együttműködtek a náci rezsimmel, és kémként dolgoztak. Köztük voltak a "kiváltságot élvező" zsidók, az árja németek házastársai. És ők voltak azok, akiket a legmagasabb rangú náci tisztségviselők védelmeztek. Csak nagyon kevés információ maradt róluk, mert a Gestapo még az oroszok megérkezése előtt minden dokumentumot elégetett.

A Weddingben található zsidó kórházat a jómódú berlini zsidó közösség hozta létre 1914-ben. Hitler hatalomra kerülése azonban megpecsételte az épület sorsát, ahogy a többi zsidó intézményét is. A nürnbergi törvények értelmében a zsidó orvosok nem praktizálhattak többé, és a zsidók nagy része igyekezett elmenekülni az országból. 1933-ban 667 ezer zsidó élt Németországban, a háború kitörésekor már csupán alig egyharmaduk maradt itt.

A kórház azonban tovább működhetett, még az 1938-as zsidóellenes erőszakhullám, az ún. "kristályéjszaka" sem tett kárt benne. Vezetője Walter Lustig, zsidó orvos volt, aki csapatával együtt engedélyt kapott arra, hogy gyógyíthasson. De Lustig közvetlen náci irányítás alatt dolgozott. A becsvágyó, tehetséges orvos a háború előtt jó kapcsolatokat épített ki a Gestapo alacsonyabb rangú alkalmazottaival, akiktől később a parancsokat kapta. Közvetlen felettese Fritz Wöhrn volt, akit Adolf Eichmann, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) vezetője bízott meg a kórház felügyeletével.

A kórház normálisnak tűnő működése csupán eszköz volt Eichmann kezében, hogy elaltassa a berliniek gyanakvását a zsidókkal kapcsolatos náci tervek miatt. Joseph Göbbels propagandaminiszter ugyanis attól félt, hogy társadalmi nyugtalansághoz vezethet, ha megkezdődik a zsidók tömeges deportálása. A zsidók ugyanis fontos szerepet játszottak Berlin társadalmában. A kórház működése, a zsidó orvosok és nővérek munkája annak a hazugságnak az elterjesztését szolgálta, hogy a nácik egyáltalán nem szándékoznak kiirtani a német zsidókat. A kórház dolgozóit azonban nem lehetett félrevezetni.

A gyógyszerész Ernst Boch és felesége, Ruth, kétségbeesetten igyekeztek elmenekülni kislányukkal Németorságból. 1939-ben levelet írtak Ruth Angliában élő unokatestvérének, és arra kérték, hogy vegye magához hároméves lányukat, Ninát. A gyermeket az utolsó transzporttal sikerült kivinni Berlinből. "Emlékszem, hogy mielőtt elindultam, még elmentünk az apámhoz a kórházba. Anyámra is emlékszem, aki bátran állt az állomás peronján, és mosolygott, és arról mesélt, milyen nagyszerűen fogom érezni magam Angliában" - meséli Nina, aki ma Kelet-Angliában él.

Nina szerencsésen megérkezett új családjához, a Boch házaspár pedig továbbra is a menekülést tervezte, ami 1941-ben már túl késő volt. Amikor Amerika belépett a háborúba, Németország megtiltotta a további emigrációt. Megkezdődtek a deportálások, és egy újabb erőszakhullám sújtotta a berlini zsidóságot. A kórházban dolgozó zsidókat azonban mindez nem érintette, ők tovább folytathatták a munkát.

A "kiváltságosak" közé tartoztak a vegyes házasságból született zsidók is. A náci vezetők ugyan azt hangoztatták, hogy a zsidók és nem zsidók házassága "megfertőzi" az árja vonalat, de Göbbels még mindig tiltakozásoktól tartott. Ezek a zsidók gazdagok voltak, befolyásos barátokkal és rokonokkal rendelkeztek a náci körökben. Helyzetük igen "kényes" volt, deportálásukat késleltették, kivéve, ha házastársuk elvált tőlük. Ez a megfélemlítések miatt egyre gyakrabban előfordult.

A kiváló művész, Manfred Pahl nem volt hajlandó elválni zsidó feleségétől, Aenne-től, ezért 1941-ben kirúgták az állásából, és kényszermunkára vitték. Aenne egy hannoveri német-zsidó családból származott. Két nővére már elmenekült Németországból, de Aenne és férje itt maradt. Azt remélték, hogy megmenekülhetnek. Abban bíztak, hogy 18 éves, kereszténnyé lett lányuk, Beate révén elkerülhetik a deportálást. "Sokáig azt hitték sok más, vegyes házasságban élő zsidó értelmiségihez hasonlóan, hogy elkerülhetik a legrosszabbat. De tévedtek" -mondta Iris Hilke, Beate lánya.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár