Politikus kapta a legrosszabb kanadai címet

A Beavert kiadó Kanadai Történeti Társaság "legrosszabb kanadai" szavazásán 15 ezer válaszból a legtöbb a bohém montreáli milliomost jelölte meg, aki 1968 és 1979, majd 1980 és 1984 között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget Kanadában.

Trudeau első helyezését "sok kanadai kifogásolhatja" - áll a Kanadai Történeti Társaság nyilatkozatában. "Az eredmény azt bizonyítja, hogy öröksége továbbra is megosztja a kanadaiakat."

A 2000-ben elhunyt volt kanadai miniszterelnököt, akinek Alkotmánytörvénye Kanada teljes körű jogi függetlenségét garantálta Nagy-Britanniától, az egész nemzet gyászolta. A multilkulturalizmus szószólójának ismert miniszterelnök nevéhez fűződik a hivatalos kétnyelvűség, a nemzeti energiaprogram, és a Quebec-kel szembeni keményvonalas föderalizmus is.

A "bevallottan tudománytalan vizsgálatban" az ontarioi kéjgyilkosok, Paul Bernardo és Karla Homolka az ötödik helyre kerültek. Clifford Olson sorozatgyilkos a 9. helyet szerezte meg az Egyesült Államokban tiltott profitszerzés miatt elítélt ex-kanadai Conrad Black médiamogul előtt, aki lemondott az állampolgárságáról, hogy az angol Felsőház tagja lehessen. A webes kampány révén Trudeau mögött a második helyre került az alig ismert Chris Hannah, egy winnipegi punk együttes énekese, ami jól tükrözi az "online szavazások veszélyeit." Harmadik helyre került Henry Morgentaler abortuszpárti orvos, akinek klinikája az abortuszellenes kampányok állandó célpontja. Celine Dion, Kanada legismertebb zenei árucikke, a hetedik lett.

A 10 legrosszabb kanadairól a Kanadai Történeti Társaság egy másik listát is készített, amelyre történészek és írók javasoltak személyeket. A szervezők szerint a szakértői lista "élesen elüt" a szavazás eredményétől, "átgondoltabb és mértékadóbb." A szakértők "valódi rálátással rendelkeznek, szakmai fegyelmük révén jobban hozzá tudják rendelni az okokat és a következményeket egyes személyekhez és történelmi eseményekhez".

Miért nem szeretik magukat a kanadaiak?

Kanada negatív történelmi alakjainak szakértői listáján szerepel Sir John A. MacDonald, az ország első miniszterelnöke, az államszövetség atyja. Őt Winona Wheeler, az Athabascai Egyetem történésze jelölte, mert MacDonald "nemzetálma a kanadai őslakosok rémálma lett, amit szerződésszegések, éhínség, közömbösség és manipuláció jellemzett."

A szakértők által összeállított listán a következők szerepelnek:

• John Diefenbaker, volt miniszterelnök, akit Christopher Moore író jelölt, mert "az egykori haladó konzervatív miniszterelnök hatalmas rombolást végzett Kanada politikai intézményrendszerében".
• Adrien Arcand a háború alatti kanadai náci párt vezetője, akit Charlotte Gray író jelölt.
• Inouye Kanao, japán bevándorlók Kanadában született fia, aki a második világháború idején belépett a japán hadseregbe, és a haláltáborok kínzójaként vált ismertté (David Bercuson, a Calgary Egyetem történésze jelölte).
• Joseph Trutch, British-Columbia XIX. századi alkormányzója, mert az őslakos kanadaiakat "civilizálatlan vadaknak" tekintette. Daniel Francis író jelölése.
• Sam Hughes, védelmi miniszter az első világháború idején, akit jelölője, Graham Broad, kontár bigottként jellemzett.
• John Christopher Reiffenstein, angol tiszt az 1812-es háború idején tanúsított gyáva viselkedéséért. Desmond Morton történész (McGill Egyetem) jelölése.
• Lord Beaverbrook, kanadai születésű iparmágnás, amiért hozzájárult "a brit politika korrumpálódásához", pénzen szerzett politikai befolyást. Michael Bliss, a Torontói Egyetem történésze jelölte.
• Edward Farrer, winnipegi újságíró a XIX. században, franciaellenes és katolikusellenes írásaiért. Margaret Conrad, a New Brunswicki Egyetem történésze jelölte.
• Duncan Campbell Scott, költő és hivatalnok a kanadai őslakosok marginalizálódásában játszott szerepe miatt, irodalmi divatteremtő, és az indián minisztérium felelős tisztségviselője a XIX. század elején. Will Ferguson író jelölte.