Csillagokkal tájolták a római városokat

Giulio Magli, a Milánói Műszaki Egyetem kutatójának a Cornell Egyetem oldalán is megjelentetett tanulmánya az olasz városok tájolásának titkait próbálta megfejteni. Szerint ugyanis azokat nem véletlenszerű helyekre építették, hanem minden hasonló tevékenységnek igen erős, a csillagászathoz kapcsolódó szimbolikus jelentése volt.

A felkelő Naphoz igazították

A rómaiak a legtöbb várost a köztársasági- és korai császárkorban alapították, nagyjából az i.e. 5 és i.sz. 1. század között. A minta a castrum, azaz a katonai tábor mindig ugyanolyan formát követő tervrajza volt. Az új város mindig szabályos alaprajzú volt. Az alapításkor kijelölték a két, egymásra merőleges főutat (cardus és decumanus), a többi utca ezekkel párhuzamosan haladt. Ezen az úthálózaton négyszögekben épültek a háztömbök szabályos rendben. A két főút kereszteződése volt a társadalmi és vallási élet középpontja, és az utak végén volt a város négy főkapuja is.

A kutató 38 olaszországi város tájolásának helyszíni elemzésével arra jutott, hogy az alapításokat vallási ünnepeken határozták el, így a rómaiak érthető okokból igazították városokat a felkelő naphoz. Szerinte eddig soha nem vették figyelembe és vizsgálták meg részletesen azt, amit az ókori auktorok is megörökítettek: a város falainak kijelölésekor a madarak repülése és az égi jelek egyaránt számítottak, az utóbbi megjegyzés pedig egyértelműen a csillagászatra utal.

A vizsgálat azonban csak azokra a városokra vonatkozott, ahol az eredeti elrendezés változatlanul megmaradt, hiszen sok helyen - mint például Pompejiben - később átépítésekkel variálták át a település tervrajzát. További megfejtésre váró rejtély azonban, hogy a nyugati parti Pesarót, Riminit és Seniogalliát miért tájolták észak felé, és Verona illetve Vicenza alapításakor miért a nyári napfordulót vették alapul a tájoláshoz.

A cikk szerint a további vizsgálatok komoly segítséget nyújthatnak az ókori rómaiak asztronómiai tudásának megismerésében.