Előadás- és leckepénz vált a tandíj alapjává
2007. április 20. 09:30
A tandíj bevezetése óta szolgált már a tanárok közötti verseny élénkítésére, de tanári fizetéskiegészítésre is. Abban azonban soha nem volt kétség, hogy a tandíj szociális igazságot fejez ki.
Korábban
Magyarországon - II. József nevezetes tollvonásával visszavont intézkedését nem számítva - 1850-ben, a Leo Thun-féle oktatásügyi szabályozás keretében rendelettel vezették be a tandíjat. A hallgatók ettől fogva érdeklődésüknek megfelelően és tetszőleges sorrendben vehették fel az egyes tantárgyakat, s az előadáspénzt forintban minden előadás után be kellett fizetni.
A tandíj a Horthy-korszakban félévenként 102 pengő volt, ehhez járultak azonban a különböző mellékdíjak, amelyek összege a tandíjakét 70-75 százalékkal, egyes karokon több mint 100 százalékkal meghaladta. A tandíjmentesség és a tandíjkedvezmény rendszerén változtató progresszív tandíjrendszer bevezetésére anyagi feltételek hiányában nem került sor az 1941/42. tanévig.
A tanulmányi eredmény és a szociális helyzet alapján kialakított négyfokozatú tandíjkedvezmény 1945 után is megállta a helyét. Az államszocialista korszak pedig a közepesnél jobb tanulóknak gyakorlatilag ingyenes alapképzést tartott fenn.
A rendszerváltás után felgyorsultak a változások. A tandíj javaslatot beterjesztő Mádl Ferenc miniszter az Országgyűlés 1993. június 7-i ülésén tartott expozéjában elmondta: "A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de a minőséget is." A miniszter szerint a tandíj bevezetése a hallgatót is fokozottabb teljesítményre ösztönzi, a tandíj továbbá "szociális igazságot fejez ki, a tehetősek fizetnek, a szociális helyzetbeli egyenlőtlenségeket pedig nem általános ingyenességgel, hanem jól működő hallgatói támogatási rendszerrel kezeljük".
Az azóta történtekről részletesen olvashat Ladányi Andor történész írásában, amely a tandíj több mint másfél évszázados hazai történetét tekintette át a Magyar Narancs legutóbbi számában. A történész véleménye szerint a politikai érdekek megakadályozták a tandíj ügyének racionális rendezését. A tandíj összegének megállapításakor pedig kívánatosnak tartaná a tanulmányi eredmények és az egyes szakterületek tényleges képzési költségeinek alapul vételét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Greta Garbo minden útjára két repülőjegyet vásárolt, nehogy valaki mellé üljön tegnap
- Fogaival is játszott gitárján az álmaiból ihletet merítő rocklegenda, Jimi Hendrix tegnap
- Egy lelkész fiából vált rettegett lovagkalózzá Sir Francis Drake, a királynő kedvence tegnap
- A filmtörténet felújított klasszikusai láthatóak a 7. Budapesti Klasszikus Film Maratonon tegnap
- tegnap
- A Castro-kormányzat megdöntésére irányuló kísérlet volt a CIA egyik leglátványosabb kudarca tegnap
- Új Európa született a zárt ajtók mögött zajló bécsi kongresszuson tegnap
- Még a saját halálát is megrendezte Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére írója 2024.09.17.