A napfordulót ünnepelték a legrégibb amerikai obszervatóriumban

A tudósok több mint száz éve próbálják megfejteni, mire használták az elődök a hegygerincen felépített erődegyüttest és a közeli tornyocskák sorát: felmerült már, hogy azok egy erődítmény, kultikus hely vagy templom részei lehettek.

A Science című tudományos lap március 2-i számában számolt be arról, hogy Ivan Ghezzi, a Perui Kulturális Intézet, és Clive Ruggles, az angliai Leicester egyetem kutatója úgy véli: az ősi létesítmény az év fontos napjainak meghatározására szolgált, egyúttal pedig kifejezte az akkori hatalmi struktúrát. A kutatók szerint az obszervatóriumban begyűjtött asztronómiai eredményeket és eseményeket a meglévő társadalmi és politikai berendezkedés legalizálására használhatták fel, ahogy azt az 1700 évvel később virágzó inka csillagászat is tette.

Naptár a hegygerincen

A kutatók 2000-2003 között folytattak ásatásokat az ősi romok között. A helyszínen találták tárgyak évgyűrűs datálásával sikerült megállapítani, hogy az épületek az i.e. 4. századból származnak. Az ősi obszervatórium 13 toronyból áll, amelyeket egyenes vonal mentén építettek fel egy hegy enyhén ívelt gerincén. A kocka alakú tornyok 2-6 méter magasak, s egymástól 5 méterre vannak. Belsejükbe lépcső vezet, amelyen egy teraszra lehet feljutni.

Az ősi obszervatórium, mint naptár. A 13 torony egy kijelölt megfigyelőhelyről szemlélve a Nap évi járásának megfelelő távolságon oszlik el. A nyári napforduló napján (ami a déli féltekén decemberre esik) a jobb oldali torony mellett kelt fel a Nap, fél évvel később, a téli napfordulókor az alakzat másik végén, míg a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején középen (megjegyzendő, hogy az elmúlt több mint két évezred alatt e nevezetes irányok némileg eltolódtak). Stonehenge-ben ugyenezeket a funkciókat nagy felállított kövek töltötték be. Valószínű, hogy a nevezetes napok, így az évszakok kezdetének pontos ismeretét a fejlett földművelés tette szükségessé

Oldalt, több száz méterre a tornyoktól megfigyelő pontok vannak, ahonnan a tornyok a hegygerincen mint egy fésű fogazata láthatók, és onnan nézve az egyes tornyok és a köztük lévő terek meglehetősen pontosan jelzik az esztendő legfontosabb napállásait.

Chankillo erődje az obszervatórium mellett

A horizont-naptár ugyanis lehetővé tette, hogy többé-kevésbé pontosan meghatározzák a fontos időpontokat - véli a két tudós. Bár sok megválaszolatlan kérdés van még az obszervatórium jelentőségéről és használatáról.

Napfelkelte a fogak között

Ghezzi szerint már több bennszülött amerikai lelőhelyen találtak csillagászati tevékenységre utaló jeleket, ám Chankillo volt az első, ahol két egyedülálló megfigyelőtoronyból az egész horizontot átláthatták. Ezek azonban nagyon zártak voltak, egyszerre csupán két-három ember használhatta azokat.

Az obszervatórium a közeli épület romjai közül

A közeli épületegyüttes nyugati végénél a szakemberek cserepeket, kagylókat és kődarabokat találtak, amelyek arra utalhatnak, hogy a napfordulókat rituális ünnepekkel köszönthették. Az új lelet fényében a kutatók szerint nyilvánvaló, hogy nem az inkák építették az első csillagvizsgálókat a kontinensen.