Tartós hajfesték az ókorból

2006. szeptember 13. 11:45

Az intenzív csillogó haj érdekében az antik világ asszonyai még a nanotechnológiát is bevetették, bár aligha sejtették, hogyan hatnak különleges összetételű kozmetikumaik.

Korábban

Baktériumokkal mentik az olasz freskókat

Üvegpor csillog a reneszánsz remekművekben

Rekonstruálták Arkhimédész halálsugarát

Társadalomtudományos szoftverfejlesztés

Gyengéd a hajhoz
Early Use of PbS Nanotechnology
for an Ancient Hair Dyeing Formula
Nano Lett.; DOI: 10.1021/nl061493u

Az ólomvegyületek felhasználásával készített kozmetikumok az ókori Egyiptomban bukkantak fel először, mintegy négyezer évvel ezelőtt. A francia múzeumok kutatási és restaurálási központja (Centre de recherche et de restauration des musées de France) által végzett vizsgálatból most az is kiderült, az antikvitás hajfestékeinek hatóanyagát mindössze 5 nanométeres részecskék alkották.

A kutatást irányító Philippe Walter szerint a szépítőszereket évezredeken át ásványi anyagok olajjal, különféle kenőcsökkel és vízzel történő elegyítésével készítették.

Az ólomvegyületek szépészeti célú alkalmazása az antik Görögországban, majd a Római Birodalomban terjedt el, s mint "emergens technológia" csaknem napjainkig fennmaradt.

A francia kutatók kísérleteik során egyebek közt az ókorban hajfestésre alkalmazott ásványt, a galenitet (ólomszulfidot) vizsgálták. A haj természetes sötét színét a melanin nevű pigment 300 nanométer nagyságú részecskéinek köszönheti. A hajszálakba bejutó galenit részecskéi a melanin szerepét töltik be.

A történet érdekessége, hogy az ólomszulfid részecskéinek átmérője hatvanszor kisebb, mint a melaniné, s ezáltal igen tartós színezést biztosítanak. Ráadásul az ilyen parányi részecskék nem befolyásolják a hajszálak mechanikus tulajdonságait. A galenit eme tulajdonságainak köszönhető, hogy kétezer éven át a festékek készítői egyúttal nanorészecskéket is előállítottak, mit sem tudva arról, hogy az utókor szemében mekkora tudományos bravúrt is hajtanak végre.

(Múlt-kor/MTI)