Barát, segítőtárs, élelem: kutyák az ókori Görögországban
2023. január 15. 16:05 Múlt-kor
Az ókori Görögországban a kutyák és emberek viszonya összetett volt: házikedvencként, haszonállatként, az isteneknek felajánlott áldozatként, sőt néha még eleségként is tekintettek az állatokra.
A hűséges kutyák a családi étkezéseken is részt vettek
Korábban
A családi kutya
A közhely dacára, miszerint a kutya az ember legjobb barátja, kapcsolatunk ezekkel a szerény állatokkal a történelem során számos változáson ment át. Míg a modern nyugati kultúra sokszor humanizálja a bundás családtagokat, emberi neveket adva nekik és ruhákba öltöztetve őket, más kultúrákban tisztátalannak, sőt tabunak tekintik őket. Vegyük ehhez hozzá a kutyák gasztronómiában elfoglalt helyét, és nyilvánvalóvá válik, hogy nem pusztán barátainkról és kollégáinkról van szó, hanem az emberek és állatok közötti bonyolult társadalmi viszonyrendszerek egy apró szeletének képviselőiről.
Érzékletesen jelenik meg a hűséges és odaadó családi kutya képe Homérosz Odüsszeiájában (XVII. ének, 290–327). Amikor Odüsszeusz hírhedt nehézségekkel tűzdelt utazása végén hazaérkezik Ithakába, nem fedi fel kilétét, és koldusnak álcázza magát. Találkozik régi barátjával, a disznópásztor Eumaiosszal, aki nem ismeri meg. Ahogy közelednek a palotához, Odüsszeusz észrevesz egy leromlott, bolhás kutyát, aki egy félreeső sarokban hever.
Hermész védelmezi az álcában járó Odüsszeuszt
A kutya Argosz volt, akit Odüsszeusz nevelt kölyökkorától fogva, és húsz éven át várta gazdája hazatérését. Odüsszeuszt megpillantva Argosznak csak annyi ereje volt, hogy lekonyítsa fülét és megcsóválja farkát, gazdája pedig nem tehetett többet egy könnycsepp elmorzsolásánál, hogy le ne leplezze magát. Ahogy Odüsszeusz elhaladt mellette, Argosz visszafeküdt és kilehelte lelkét, miután teljesítette kötelességét, megvárva gazdája visszatértét.
Míg az ókori Görögországban a leggyakrabban ábrázolt kutya a vadászkopó volt (Argosz maga is efféle volt), a görögök legalább ugyanannyira kedvelték a kisebb termetű kutyákat is, amelyek kényelmesen elfértek volna egy retikülben. Ezek közül a legelterjedtebb a máltai kutya volt, a mai máltai selyemkutya őse. A gyakran „kis törpe” becenéven emlegetett máltai egy zömök, hosszú szőrű fajta volt, görbe farokkal és a törpespicchez hasonló fejjel.
A modern kifejezéssel ölebnek nevezett máltait gazdája könnyűszerrel magával vihette bárhova, de a modern sztereotípiával szemben, amely szerint az efféle kutyák jellemzően nőkhöz tartoznak, a máltait főleg férfiak tartották. Athénaiosz a gümnaszionba tartó férfiak mögött ügető kutyákról ír, Aiszóposz pedig megemlíti, hogy némelyek még a hosszú hajóutakra is magukkal vitték kutyájukat. Bár a fajtát egyértelműen társállatként tartották, a máltai kutyának megvolt a haszna is: idősebb Plinius állítása szerint szokás volt a fájdalmakban szenvedők hasára tenni őket, így csillapítva a kínokat.
Temetési sztélén búcsúzik egy fiú és egy férfi – és egy kutya
Számos forrás ír a család kedvencének elvesztésével járó fájdalomról; a legérzékletesebbek ezek közül talán az eltávozottnak szentelt epigrammák. A legkorábbi formális kutyatemetést a római kori történetírótól, Plutarkhosztól ismerjük, aki megörökítette Xanthipposz kutyájának történetét. Az állat, aki nem bírta elviselni, hogy elszakadjon gazdájától, annak triérésze után úszott az Athént Szalamisz szigetétől elválasztó szorosba (ez az i. e. 480-as szalamiszi csatára való felkészülés alatt történt). A kutya partra sodródott a szigeten, ahol belepusztult a kimerültségbe, és szertartásosan eltemették a helyen, amit Plutarkhosz idején a Kutya Sírdombjaként ismertek.
Az ismert epigrammák legtöbbje ennél későbbről, a hellenisztikus és római időkből származik, de ugyanazt a kutyákhoz fűződő kapcsolatot tükrözik, mint Homérosz Argosza: „Te, aki elhaladsz az úton (…) kérlek, ne kacagj, bár egy kutya sírja ez; könnyek hullottak értem, gazdám keze takart be földdel, és ő véste e szavakat is síromra.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. világháború
- Eredetileg kerékpározónak készült az első magyar futballista, Gillemot Ferenc
- Az első világháború poklát is megjárta Tolkien, A Gyűrűk Ura alkotója
- Egy magyarnak köszönhetjük az olasz eszpresszót
- Nem törődött bele a sévres-i békeszerződésbe Musztafa Kemál
- Az ópiumfogyasztók számának növekedését eredményezte az orosz cár alkoholtilalma
- Évekig nem tudták, hogy kik álltak a Black Tom-szigeten történt robbanássorozat mögött
- Érdektelen fantáziálásnak tartotta a kiadó Golding regényét, A legyek urát tegnap
- Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét tegnap
- A Bánk bánt is színre viszik az Aradi Magyar Napokon tegnap
- Egy fémdetektorral vizsgálta át az amerikai elnök testét a telefont feltaláló Bell tegnap
- Sikkasztási vád törte derékba Kossuth Lajos ígéretes ügyvédi karrierjét tegnap
- Greta Garbo minden útjára két repülőjegyet vásárolt, nehogy valaki mellé üljön 2024.09.18.
- Fogaival is játszott gitárján az álmaiból ihletet merítő rocklegenda, Jimi Hendrix 2024.09.18.
- Egy lelkész fiából vált rettegett lovagkalózzá Sir Francis Drake, a királynő kedvence 2024.09.18.