A reneszánsz legnagyobb botránya - ki ölte meg valójában Lorenzo de’ Medicit?

Utolérte a végzete

Mindazonáltal a firenzei büntetőbíróság egy rendkívül tekintélyes összeget tűzött ki vérdíjként a fejére, és a meggyilkolására irányuló szándék sem hiányzott. Néhány sikertelen kísérletet követően végül 1548. február 26-án két bérgyilkos teljesítette a megbízatást: Lorenzinót és egyik nagybátyját egy mise végén a San Polo templom kijáratáig követték, meglepetésszerűen elfogták és egy közeli híd felé vitték. A két merénylő által elkövetett tőrszúrások halálosnak bizonyultak, és félórányi haláltusát követően Lorenzo az édesanyja karjaiban lehelte ki lelkét. Tizenegy évvel később az Alessandro herceg halála miatti bosszú beteljesedett. Már csak egy rejtély maradt: ki állt a tökéletesen végrehajtott gyilkosság mögött, ki állította a csapdát, és ki fegyverezte fel a két bérgyilkost?

Öt évszázadon keresztül a történetírásnak nem voltak kétségei afelől, hogy az egész műveletet Cosimo de’ Medici rendelte el, aki ígéretet tett, hogy megbosszulja elődje gyilkosát. A feltételezések szerint két emberét Velencébe küldte, akik a merénylet után visszatértek Firenzébe, hogy felvegyék a jutalmukat. Bár nem álltak rendelkezésre bizonyítékok, a történészek mindig is a „Mediciek bosszújáról” és „Cosimo bérgyilkosairól” beszéltek, megemlítve a herceg gyilkosságot elkövető embereinek nevét is. A kulcsfigura a hírhedt Giovanni Francesco Lottini, a herceg kétes titkára lehetett, aki a kérdéses időszakban Velencében tartózkodott, és akit rögtön Cosimo „Longa manusaként” (hosszú kezeként) emlegettek a bosszú beteljesítése miatt. Újabb kutatások azonban kétségbe vonják ezt a teóriát, és egy eltérő igazságot mutatnak be a majdnem ötszáz éven keresztül fennállóval szemben.

A Firenzei Állami Levéltárban a „Medici Archive Project”, egy, a Mediciek hercegségének tanulmányozására létrejött amerikai intézet keretein belül végzett négy évig tartó kutatás alkalmával Dall'Agliónak lehetősége nyílt, hogy széleskörűen vizsgálja Lorenzino de’ Medici ellentmondásos alakját. A kutató részletesen tanulmányozta halálának titokzatos körülményeit, a Cosimo által az 1548-as merényletet szorosan megelőző időkben küldött és fogadott több száz levelet.

Különleges figyelmet szentelt a merénylet színhelyéül és a korban igazi kémbarlangként szolgáló Velencébe menesztett Medici-követekkel folytatott sűrű levelezésének. Számos üzenetet rejtjelezve írtak, ami a bennük foglalt információk nagyfokú titkosságát jelzi, és ezeket máig a firenzei levéltárban őrzik. A szakértő szerint a levelekből világosan látszott, hogy Cosimo velencei emberei nem tudtak a Lorenzino-ügyről, és egyikük sem vett részt a halálához vezető műveletekben. Valószínű, hogy Giovan Francesco Lottini, akit mindig a könyörtelen merénylet megtervezőjeként tartottak számon, teljesen más okoknál fogva tartózkodott Velencében, és csak a véletlenek szerencsétlen sorozata hozta úgy, hogy ő vált a gyilkosság fő gyanúsítottjává.

1. A toszkán Brútusz
2. Utolérte a végzete
3. A világ legnagyobb befolyással bíró embere

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat