Amikor Franciaország balra fordult
2012. május 9. 16:23
Korábban
A leköszönő elnök
1974-ben, 48 évesen választották meg Franciaország köztársasági elnökének Valery Giscard d'Estaing-ot, ezzel ő lett az ország harmadik legfiatalabb elnöke Napóleon és Jean Casimir-Perier után. „Változás a folyamatosságban” – hirdette az elnök, ami alatt a francia társadalom modernizálását értette, ezzel ez lett a hét évig tartó elnöki időszak legfontosabb sarokköve.
Valery Giscard d'Estaing többek között 21-ről 18 évre szállította le a nagykorúság korhatárát, szorgalmazta a TGV gyorsvasút illetve az internet előfutárának is tekinthető Minitel fejlesztését. 1975-ben meghívta az NSZK, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányfőit Rambouillet-be a G6 megalakítására, amelyből aztán a világ nyolc legnagyobb gazdasági hatalmát – Oroszországgal és Kanadával kiegészülve – tömörítő G8 alakult ki.
Sokan kritizálták, amikor igen kockázatos külpolitikai játszmába bonyolódott távol a francia határoktól, Mauritániában. Az Opération Lamantin keretében vadászgépeket küldött a jelenleg is aktív Polisario-gerillák ellen, miután azok katonailag megszállták a Nyugat-Szaharát. Azonban még a titkos katonai tervek sem tudták megmenteni a Párizs által favorizált mauritániai vezetőt, Mokhtar Ould Daddahot, akinek hatalmát saját hadserege döntötte meg.
Tekintélyét még ennél is jobban kikezdte, amikor napvilágra került, hogy szoros kapcsolatot ápolt a Közép-afrikai Köztársaság élén álló Bokassa-rezsimmel, ami azért volt politikailag kényes ügy, mivel Jean-Bédel Bokassa diktátor illegális gyémántcsempészetet folytatott. Valery Giscard d'Estaing katonailag és pénzügyileg is támogatta az afrikai diktátort, akitől csak kormánya népszerűségcsökkenése után távolodott el. A Canard Enchaîné értesülése szerint Giscard d'Estaing is kapott ajándékba gyémántot Bokassától, aki később Franciaországba menekítette ki vagyonát – és saját magát.
Az elnök belpolitikai tevékenységével sem szerzett túl sok támogatót a konzervatív választók és a gaulleista párt tagjai körében. Rivalizálása saját miniszterelnökével, Jacques Chirackal oda fajult, hogy utóbbi 1976-ban lemondott, helyére a „Franciaország legjobb közgazdászának” tartott Raymond Barre került. Az 1978-as törvényhozási választásokat váratlanul a jobboldali koalíció nyerte, de Giscard d'Estaing lába alól kezdett kicsúszni a talaj. Az elnök az 1981-es elnökválasztáson végül alulmaradt baloldani kihívója, az üstökösként feltörő François Mitterrand ellen.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2012
- Öveges professzor, mindenki fizikatanára
- Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
- A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
- Vietnam öröksége - Irak árnyéka
- Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
- Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
- Variációk Fidel Castro likvidálására
- Kossuth „búcsúja” prózában és versben
- Megmentésre váró hungarikumok
- Érdektelen fantáziálásnak tartotta a kiadó Golding regényét, A legyek urát 19:05
- Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét 17:05
- A Bánk bánt is színre viszik az Aradi Magyar Napokon 14:20
- Egy fémdetektorral vizsgálta át az amerikai elnök testét a telefont feltaláló Bell 09:50
- Sikkasztási vád törte derékba Kossuth Lajos ígéretes ügyvédi karrierjét 09:05
- Greta Garbo minden útjára két repülőjegyet vásárolt, nehogy valaki mellé üljön tegnap
- Fogaival is játszott gitárján az álmaiból ihletet merítő rocklegenda, Jimi Hendrix tegnap
- Egy lelkész fiából vált rettegett lovagkalózzá Sir Francis Drake, a királynő kedvence tegnap