Trianonról vitáztak a magyar és a szlovák történészek

Viták az eltérő múltszemléletről

A szlovák történész itt tulajdonképpen arra a tényleg megfigyelhető jelenségre célzott, hogy a soknemzetiségű Magyarország a magyar köztudatban még napjainkban is sokszor a magyar nemzet országaként van jelen, és a népesség durván felét (sőt, korábban még annál is nagyobb részét) kitevő egyéb nemzetek ebből a képből mintegy kiszorulnak. A (jórészt) nemzetiségi területek leválását-leszakítását így a magyarok a `magyar` állam megcsonkításaként, aránytalanul nagy traumaként élik meg, figyelmen kívül hagyva a többi nemzet önrendelkezési igényét.

A Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet

Ez azonban Robert Pejsa szerint a történészszakmára viszont már jóval kevésbé érvényes, főleg a fiatal történésznemzedék (Ablonczy Balázs, ifj. Bertényi Iván) tagjai gondolkodnak újszerűen. A cseh történész ezen kívül az antant felelősségére is rámutatott annak kapcsán, hogy Magyarországon a vesztes háborút követően megbukott a polgári-demokratikus alternatíva, és hogy a Horthy Miklós nevével fémjelzett, keresztény-nemzeti gondolkodást és revíziót hirdető kurzus jutott hatalomra.

A Trianon utáni állapot értékelésében sem alakult ki összhang. Romsics a vesztes államokról mint homogén nemzetállamokról írt - és beszélt - ezt azonban kollégái megkérdőjelezték. Jóllehet a homogén nemzetállam kifejezés csakugyan nem állja meg a helyét, hiszen még a trianoni Magyarország lakosságának is körülbelül 10%-át kisebbségek alkották, ám a közel 7%-nyi, az ország területén szétszórt vagy kisebb-nagyobb tömbökben élő német kisebbség, továbbá a közel 2%-nyi szlovákság mégsem említhető egy lapon a Csehszlovákiához került németekkel és magyarokkal (valamint a Jugoszláviához és Romániához került magyarokkal), sem számuk, sem pedig nemzeti identitásuk és igényeik tekintetében.

Az érzékeny és nemritkán még ma is feszültségeket kiváltó téma ellenére a vita barátságos hangulatban zajlott, igaz, a színvonal néha igencsak hullámzó volt, és Romsics Ignác felvetéseire gyakran kissé ködös, relativizáló válaszok érkeztek. A szakmai vitát néhány hozzászólás és kérdés követte a hallgatóság soraiból, közöttük néhány vádló hangvételű, a szlovákság történelmi sérelmeit és különféle mítoszokat felelevenítő monológ is. Érdekes, hogy ilyen észrevételekkel - természetesen ellenkező előjellel - gyakran találkozni hasonló magyarországi rendezvényeken is.

A beszélgetés mindazonáltal nagyon tanulságos volt - rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a nyelvi akadályok mellett továbbra is gátolják a két nemzet közti kommunikációt. Az eltérő múltszemléletnek és szívósan továbbélő tév- és rögeszméknek köszönhetően még egy szakszerű és konstruktív párbeszéd során is rendkívül nehéz megtalálni a közös nyelvet, de az ilyen jellegű találkozók, valamint egymás szakirodalmának megismerése talán mégis egy-egy lépéssel közelebb visz hozzá.

Zahorán Csaba - Terra Recognita Alapítvány

1. Az elvárások béklyójában
2. Viták az eltérő múltszemléletről