Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata

2024. október 15. 14:20 Pálosfalvi Tamás

Korábban

Az oszmánok belovagoltak a csapdába

December 12-én Hunyadi sikertelen kísérletet tett az áttörésre, e hadművelet során majdnem ő maga is oszmán fogságba esett. A király belátva, hogy a további előrenyomulás a beálló balkáni télben reménytelen vállalkozás lenne, Hunyadi csapatainak fedezete alatt a szekerekkel megkezdte a visszavonulást. Ellentétben a novemberi eseményekkel, most az oszmánok játszották az üldöző szerepét, személyesen Murád vezetése alatt.

December 24-én, valahol Szófiától délre, Hunyadi megpróbált csapdát állítani az üldöző oszmánoknak: rövid támadás után az előre elkészített szekérvár fedezékébe visszavonulva próbálta a keresztény lőfegyverek hatótávolságán belülre csalni az oszmán lovasságot. Murád azonban, bölcsen hallgatva a keresztény hadviselésben járatos tanácsadói szavára, nem ment lépre, így Hunyadi sem tehetett mást, mint folytatta a visszavonulást.

Hunyadi János a várnai csatában

Murád ezután visszafordult, a keresztény sereg követését vezéreire bízva. A Dragomán-szoroson keresztül vonuló keresztény sereg valamikor 1443 utolsó napjaiban érte el Pirotot. Onnan Niš felé menet, Kunovica közelében, egy erdős-dombos vidéken Hunyadi ismét megpróbálta csatára kényszeríteni a nyomában haladó oszmánokat.

Az út egy völgyön haladt keresztül, amelynek mindkét oldalát megszállta katonáival. Hogy ezúttal miért, nem világos, de az oszmán sereg egy része belovagolt a csapdába, gyors megfutamodásuk után pedig az üldöző Hunyadi nemcsak az oszmánok táborát foglalta el, hanem foglyul ejtett több oszmán vezért is, köztük Mahmud Cselebit, a szultán sógorát. Az ütközet után a keresztény sereg visszavonulása zavartalan volt, és Ulászló 1444. január 22-én bevonult Nándorfehérvárra. A hadjárat véget ért.

Túl nagy falat

A hosszú hadjárat sikere abban rejlett, hogy az oszmánok balkáni berendezkedése óta először hatolt be egy keresztény sereg mélyen a birodalom szívébe, és onnan kisebb győzelmeket aratva tért vissza. Ez kétségtelen tény, ugyanakkor a hadjárat az offenzív hadviselés gyengéire is rámutatott.

Jóllehet a sereg nem szenvedett jelentős veszteségeket, a lovak többsége elpusztult a hazafelé vezető úton, és a katonák is a végkimerülés határára értek. Hosszúra nyúlt a sereg felállítása – amint a szerbiai és bulgáriai hadmozdulatok is –, ami időt engedett az oszmánoknak a védelem megszervezésére, és lehetetlenné tette a gyors átkelést a hegyeken. A tengerszorosok lezárása nélkül pedig esély sem mutatkozott az oszmánok katonai legyőzésére.

Az 1444-es várnai csata

Mindeme tanulságokat Hunyadi kétségtelenül igyekezett hasznosítani a következő évi hadjárat szervezésénél és vezetésénél. Hogy az végül mégis tragédiával végződött Várna mellett, sok tényezővel magyarázható, de a legfőbb ok az volt, amit a hosszú hadjárat sikerei elfedtek a keresztények szemei elől: saját területén az Oszmán Birodalom már ekkor is túl erős ellenfélnek bizonyult Hunyadi Magyarországa és balkáni szövetségesei számára.

A magyar király hősies, de meggondolatlan lovasrohama katasztrófához vezetett