Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai 

Ion Osolsobie festményének egyik litográfiája a kenyérmezei csatáról.

A Magyar Királyság a 14. század vége óta már megtapasztalta az oszmán portyák keserűségét. A nikápolyi vereség után Zsigmond hozzálátott a déli végvárvonal kiépítéséhez, ám 1427-ben a törökök mégis elfoglalták a szerbiai Duna-szakasz egyik fontos erősségét, Galambócot. A belpolitikai helyzet sem kedvezett az egységes oszmán-ellenes összefogásnak: Zsigmond 1437-es halálát követően Habsburg Albert két év után, 1439-ben járvány következtében meghalt.

Az ország vezetése ezt követően kettészakadt: egy részük Albert utószülött fiát, a csecsemő V. Lászlót, másik (nagyobb) részük a lengyel Ulászlót látta volna szívesen a magyar trónon. A zavaros helyzetben Hunyadi János ragadta magához a kezdeményezést.

Bár II. Mehmed szultán 1456-os, Nándorfehérvár elleni sikertelen támadása után a Porta hosszú ideig nem indított hadjáratot a Magyar Királyság ellen, a határokat fenyegető veszély továbbra is fennállt. Az ország déli területére vezetett, az ellenfél gyengítését célzó, zsákmány- és élelemszerző portyázások következtében a végvárvonal komoly veszteségeket volt kénytelen elszenvedni.

Az 1458-ban hatalomra kerülő Mátyás király (1458-1490) „reálpolitikusként” alakította külpolitikáját a Porta irányában. Nem kívánt támadást indítani az Oszmán Birodalom ellen, de ha a helyzet úgy kívánta, akkor mozgósította csapatait, tovább szélesítve délen az ütközőzónát: 1464-ben visszafoglalta Jajcát, majd Mátyás fennhatósága alá vonta Észak-Boszniát, ám a török által 1459-ben elfoglalt Szendrő vára – a szerb királyok egykori székhelyének – visszahódítására indított ostrom nem járt sikerrel. Az ekkor létrejött fegyvernyugvást és a - Bosznia felosztása nyomán – kialakult status quo-t mindkét fél tiszteletben tartotta.

Ezután többnyire csak a törökök kisebb portyázásai nyugtalanították Magyarországot. 1474-ben Ali szendrői bég egészen Nagyváradig dúlta fel az országot, kihasználva Mátyás sziléziai hadjáratát. A bosszú nem maradt el, a magyar rendek által ostromlott király – az első sikertelen próbálkozások után, csellel – 1476-ban elfoglalta Szabács várát. Bár a magyar támadások miatti török válaszcsapásokra sem kellett sokat várni, a Porta egészen három évig nem indított akciót a Magyar Királyság ellen.

Mátyás – ahogy arról történetírója, Antonio Bonfini is beszámolt – már számított a Szendrő alatt gyülekező törökök támadására, amely végül 1479 októberében indult meg Haszán-oglu Isza bég vezetésével Magyarország ellen. Bár korábban hatalmas, százezer fős török seregről tettek említést a kútfők, valószínűbb, hogy a bég zászlaja alatt legfeljebb 35-40 ezer – mások szerint még ennél is kevesebb, 15-20 ezer – török katona várta a pillanatot az Erdély elleni támadásra.

Mátyás július 11-én kelt rendeletében adott parancsot a mozgósításra Báthori István erdélyi vajdának, de számíthatott Kinizsi Pál temesi ispán és Vuk Branković, a Mátyás által uralt szerbiai területek vajdájának katonai támogatására is. A törökök október 9-én hatoltak be az országba a Lator forrásvidékénél, a Kárpátok hágóin keresztül. A portyázó seregek végigfosztogatták Erdély déli részét, számos foglyot ejtettek és több száz települést égettek fel. Báthori azonban nem támadta meg azonnal az oszmán sereget, ugyanis arra számított, hogy a portyázásoktól előbb-utóbb kifáradnak, majd így könnyedén megsemmisítheti őket.

Kinizsi Pál 17. századi portréja

Báthory és Kinizsi egyesített serege október 13-án, Kenyérmezőnél ütközött meg az ott táborozó török sereggel. Az összecsapás, amelyben magyar részről szászok, székelyek és moldvaiak is részt vettek, délután egy órakor kezdődött és hat óráig tartott. A keresztény sereg három oszlopban állt fel: a jobbszárnyat Kinizsi foglalta el, a balszárnyon Branković helyezkedett el, mellette a Jaksics Demeter (Dmitar Jakšić) vezette szerb könnyűlovassággal, illetve szászokkal, míg középen Báthori csapata várta a rohamot.

Már-már úgy látszott, hogy az oszmánok kerekednek felül – Báthori a török roham során le is esett lováról –, ekkor azonban megjelentek Kinizsi nehézlovasai, akik elsöpörték az ellenséget. A küzdelem óriási voltát bizonyítja, hogy a csatamezőn – Bonfini krónikája szerint – 30 ezer oszmán maradt holtan, de a magyar veszteségek is nagyon jelentősek voltak. A csata jól mutatta, hogy a törökök (ekkor még) nem tudták felvenni a harcot a nehézfegyverzetű lovassággal, s Mátyás uralkodása alatt már nem is indítottak hadjáratot Magyarország ellen.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”