Nem enyhítettek a munkások terhein, felkelés tört ki az NDK-ban
2024. június 17. 14:20 MTI
71 évvel ezelőtt, 1953. június 17-én népfelkelés tört ki a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez volt az első eset, hogy a munkásosztály hatalmát hirdető szocialista táboron belül az államhatalom állítólagos kedvezményezettjei, a munkások lázadtak fel.
![NDK](/ih0Ax/article/main/.630x1260/65686.jpg?lavid=467627)
Szovjet T-34/85 harckocsi a berlini Schützenstrasse-n (Forrás: Wikipédia / Bundesarchiv, B 145 Bild-F005191-0040 / CC-BY-SA 3.0)
Korábban
A második világháborúban vesztes Németország kettéosztottsága 1949-re vált véglegessé. Májusban a nyugati – angol, amerikai és francia – megszállási övezetben megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), amelynek fővárosa Bonn lett, majd a szovjet megszállási zónában és Berlin szovjet ellenőrzés alatt álló felében októberben létrejött „az első német munkás-paraszt állam”, a Német Demokratikus Köztársaság. Végül Berlin három nyugati megszállási övezetéből létrejött a különleges nemzetközi jogállással rendelkező Nyugat-Berlin.
Az NDK-ban Otto Grotewohl miniszterelnök és Walter Ulbricht pártfőtitkár irányításával sztálinista diktatúra épült ki, könyörtelen kollektivizálással és erőszakos iparosítással, az ország kiemelt stratégiai helyzete miatt túlméretezett katonai programmal, amely egyes esztendőkben a költségvetés egyötödét emésztette fel.
Az életszínvonal romlott, állandósult a háborús időkre jellemző jegyrendszer, a pártos és egyoldalú sajtó kiskorúként kezelte az embereket. A rettegett titkosrendőrség, a Stasi elfojtott minden bíráló hangot, börtönbe kerültek a „szabotőrök” és a „klerikális reakció” hívei. A menekülésre azonban nyílt egy kiskapu: a kettéosztott Berlinben sokan szöktek át Nyugatra, ami néhány év után komoly munkaerőhiánnyal fenyegetett.
A válságjelek dacára a tömegektől teljesen elszakadt vezetés 1952 júliusában az állampárt, a Német Szocialista Egységpárt kongresszusán a „fejlődés” gyorsítását hirdette meg. A Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála utáni szovjet belpolitikai enyhülés nem terjedt ki azonnal a szovjet megszállási övezetre, így dönthetett a keletnémet vezetés 1953 májusában a munkanorma emeléséről is.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/524f1409c7ca4afc82289a77ca269c7f.jpg)
A munkásokra elviselhetetlen terheket rakó, óriási felzúdulást kiváltó intézkedés már a szovjet vezetés rosszallását is kiváltotta, így a keletnémet pártvezetőket – ahogy tették ezt a magyarokkal is – június elején Moszkvába rendelték, és azonnali irányváltásra utasították őket.
Ulbrichték ennek megfelelően 1953 júniusától csökkentették az árakat, igyekeztek visszacsábítani a nyugatra települt földműveseket és munkásokat, de a normaemeléshez nem nyúltak. Az enyhítés így a remélttel ellenkező hatást váltott ki, a felháborodott és felbátorodott munkások körében mozgolódás kezdődött.
Június 15-én a berlini építőmunkások nem vették fel a munkát, a kezdetben elszigetelt sztrájkok gyorsan terjedtek. 16-án az „éhséglázadások” Berlinben általános sztrájkba és tüntetésbe torkollottak, az események híre a szóbeszéd és a nyugat-berlini rádióállomások révén mindenhová eljutott.
Június 17-én már 270 helyen, az összes nagyobb városban zavargások robbantak ki, Berlin mellett Magdeburg, Halle és Lipcse, a Bitterfeld, Merseburg és Leuna közti iparvidék volt a sztrájkok központja. A kelet-berlini Minisztériumok Házánál már reggel tízezrek gyűltek össze a német egységet, a többpártrendszert, a szabad választásokat, Ulbricht és Grotewohl távozását követelve – a pártfőtitkár jellegzetes kecskeszakállára utalva skandálták: „a szakállasnak mennie kell”.
Szovjet tank Lipcsében (Wikipédia / Bundesarchiv, B 285 Bild-14676 / Unknown author / CC BY-SA 3.0)
A kezdetben békés demonstráció a rendőrség és a tüntetők közti összecsapásokká fajult, amelynek sok sérültje volt. Amikor a tömeg ledöntötte a vörös csillagot, és ki akarta tűzni a fekete-piros-arany német lobogót, a kormányépületet védő katonák lövéseket adtak le.
Az irányítást a délelőtt folyamán a szovjetek vették át: Ulbrichtot és Grotewohlt főhadiszállásukra rendelték, majd a kelet-berlini szovjet városparancsnokság rendkívüli állapotot hirdetett ki, ugyanez történt a megyékben is. A Minisztériumok Háza előtti teret a szovjet haderő tankok bevetésével tisztította meg, a nap folyamán az Unter den Linden környékén, a Brandenburgi kapunál és a város számos részén zajlottak összecsapások.
A szovjet katonák és a keletnémet karhatalmisták a tömegbe lőve, sortüzekkel oszlatták fel a tüntető munkásokat. A „rend” estére helyreállt, Andrej Grecsko, az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka Moszkvába küldött jelentése arról számolt be, hogy csapatai kezükben tartják Berlint.
Az 1953. június 17-i véres események a hivatalos adatok szerint 25 áldozatot követeltek, a valóságban mintegy 200 tüntető vesztette életét, a rögtönítélő bíróságok 21 embert ítéltek halálra és végeztek ki, és mintegy 1200 felkelőt ítéltek kényszermunkára.
A felkelés komoly visszhangot váltott ki világszerte, Nyugat-Németországban június 17. – a német újraegyesítésig – a német egység napja lett. Az NDK-ban a keményvonalas rendszer 1989-es bukásáig nem értékelték át az eseményeket, a hivatalos propaganda folyamatosan „ellenforradalmi puccskísérletről” cikkezett, ha egyáltalán említette a történteket.
Az NDK-ban letelepedett, szocialista érzelmű Stefan Heym tényregényt írt az eseményekről Öt nap júniusban címmel, ám a könyv az NDK-ban nem jelenhetett meg, csak az NSZK-ból becsempészett vagy írógéppel másolt és sokszorosított formában terjedt.
A szintén baloldali Bertolt Brecht az események után vetette papírra A megoldás című versét: „A június 17-iki fölkelés után / az Írószövetség főtitkára / a Sztálin-fasorban röplapokat osztatott szét, / melyek tudatták, hogy a nép / eljátszotta a kormányzat bizalmát, / és csak kétszeres munkával / hódíthatja vissza. Nem volna ezúttal / egyszerűbb, ha a kormány / feloszlatná a népet, és újat választana?”
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/a01f91ced050cecd7355bc9df458a3a2.jpg)
![III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek / 10. A reformkor fő kérdései](/ih0Ax/label/.cut-640x400/801.jpg)
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- A katolikus hit védelmezőjéből vált az önálló anglikán egyház fejévé VIII. Henrik tegnap
- Még a föld is megnyílt a Komáromot elpusztító földrengés következtében tegnap
- A Tisza család nemzedékeit bemutató kiállítással várja a látogatókat a megújult geszti kastély tegnap
- Soha nem érezte magát bűnösnek a szarajevói merénylő tegnap
- Béremelésért és árcsökkentésért tüntettek a poznani munkások 1956-ban tegnap
- Folytatódnak a mohácsi csata helyszínének régészeti feltárásai tegnap
- Az ártatlanul elítélt '56-os mártírra, Brusznyai Árpádra emlékeztek tegnap
- Erdélyi színháztörténet egy felvonásban tegnap