Milyen sors várt a koncentrációs táborok magyar lakóira a felszabadulás után?
2017. február 15. 10:33 Huhák Heléna
A deportáltak felszabadulása és hazatérése a magyarországi holokauszt históriájának kevésbe feltárt területe, noha ezen időszak eseményei szervesen kapcsolódnak a vészkorszak történetéhez, és a személyes életutak feltárásakor szintén megkerülhetetlenek. Paradox módon az első szelekciók után életben hagyottak és koncentrációs táborokba zsúfoltak túlélési esélyei a felszabadulás közeledtével – és a reménykedés felerősödésével – fordított arányban egyre inkább csökkentek. A szövetséges csapatok előrenyomulásának hatására 1945 elejétől a kibontakozó káosz, az összeomlott központi adminisztráció – az egyébként is silány, csak a lassú éhhalálhoz elegendő – ellátás akadozását vagy teljes megszűnését eredményezte, és felgyorsította az életkörülmények romlását.
Korábban
A Harmadik Birodalom ellenőrzése alá került európai országokat átszövő lágerrendszer ekkor leginkább egy felbolydult hangyabolyhoz volt hasonlatos. A front közeledtével a foglyokat egyik helyről a másikra hajtották, az evakuálások során megindított menetekben az útközben leszedett füvek, összekapkodott csupaszcsigák lettek az önellátó élelmezés fő fogásai. A németek elsőként 1945 januárjában az auschwitz–birkenaui komplexum kiürítéséhez láttak hozzá, és a foglyokat továbbhurcolták az ország belseje felé, március–április folyamán az SS-csapatok hozzáláttak a nyugaton fekvő táborok kiürítéséhez.
A végtelenségig kimerült foglyok számára az életet mentő alakulatok megérkezését az éppen zajló harci cselekmények, a frontvonal alakulása és a helyzetet jól átlátó SS-csapatok reakciói befolyásolták. A lengyel, cseh területeken fekvő lágereket, így a nagy részben kiürített Auschwitzot és a koncentrálási pontként működtetett Theresienstadtot a szovjetek szabadították fel. A táborok evakuációja során jelentős felvevőállomásként funkcionáló lágerrendszereket, így Bergen-Belsent, Buchenwaldot, Mauthausent, Dachaut a brit–kanadai és az amerikai csapatok érték el. Az evakuálási hullámokba került foglyokra pedig a gyalogmenetben, esetleg a magukra hagyott vagy éppen fehér lepedőkkel beborított vonatszerelvényeken összezsúfolva találtak az első szövetséges katonák. A deportált lét tehát a legkülönbözőbb időben és helyen érhetett véget.
Gyilkos ételek
A Szövetséges Expedíciós Erők Főparancsnoksága azon személyeket, akiket saját akaratuk ellenére elhurcoltak eredeti tartózkodási helyükről, displaced personsnak (DP) nevezte el. Stanley R. Mickelsen amerikai dandártábornok már 1944. április 20-án leszögezte, a gyökértelenek gondozása elsőrangú katonai feladat: „Nem vennénk figyelembe az emberi karaktert, ha azoktól az emberektől, akik évekig rabszolgák voltak, elvárnánk, hogy saját maguk tegyék meg az első lépést a szabadságba…” – nyilatkozta a haditudósítóknak. A nagyhatalmak saját – amerikai, brit, francia, szovjet – megszállási övezetükben tevékenykedtek, a szabályozás és a bánásmód zónánként eltért.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dd4c71d7e065038ad3ed256b5c105d9a.jpg)
Ismeretes, hogy a felszabadulás a legnagyobb segítő szándék ellenére sem jelentette mindenki számára az életben maradást. A betegségek éppen úgy szedték áldozataikat, mint a jó szándékból a katonáktól kapott vagy éppen a feltört élelmiszerraktárakból szerzett, kiéhezett emberek keze ügyébe került nehezen emészthető ételek. A feladat, amely a felszabadítókra várt, egyik táborban sem volt könnyű, a parancsnokok többször gyakorlatlannak bizonyultak. A táborok hetek alatti felszámolása, az éhhalál szélén álló, demoralizált embertömegekkel való szembenézés előre nem sejthető problémákat vetett fel. Nem lehetett egyszerű eldönteni, hogy kezdjenek hozzá a munkához: először kimentsék a tetves, mocskos barakkokból a foglyokat, vagy ételt osszanak mihamarabb, netalán a halálukon lévőket részesítsék ellátásban, amíg nem késő, a hullák eltakarításáról nem is beszélve, ami a zsúfoltság mellett a másik legnagyobb veszélyforrása volt a fertőzések, járványok kialakulásának.
Huhák Heléna teljes cikke a Múlt-kor történelmi magazin téli számában olvasható.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/524f1409c7ca4afc82289a77ca269c7f.jpg)
![III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek / 9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen (1532–1566)](/ih0Ax/label/.cut-640x400/800.jpg)
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- Olajbirodalma szétesése után vagyona nagy részét eladományozta John D. Rockefeller 19:05
- Csupán egy dolog miatt nem gúnyolták a kortársai által furcsának tartott Szókratészt 18:05
- „Azt a színházat, amelyik nem vállal kockázatot, megette a fene” – beszélgetés Meczner Jánossal 16:05
- Magyar nyelvű tárlatvezetéssel várja a látogatókat Mária Terézia kedvenc vidéki rezidenciája 15:30
- Sokkolta Kecskemét lakosságát az 1911-es földrengés 14:20
- André Kertész korábban nem látott fotóit is bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum 13:20
- Hatalmas összegért keltek el Napóleon pisztolyai 11:20
- Páváknak és hattyúknak is otthont adott a régi Városliget 10:40