Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete - Bécs és Budapest a historizmus és avantgárd között

2004. március 22. 12:09

Budapesti Történeti Múzeum - Azok a boldog békeidők

1873 fontos évszám mind Bécs, mind Budapest történetében. Ebben az évben rendezett Bécs világkiállítást, és született meg Budapest a három Duna-parti kisváros, Pest, Buda, Óbuda egyesülésével. A művészet ugyanakkor nem követi a politikai határidőket, az I. világháború előtt, az 1910-es években megindult művészeti forradalom túlélte az Osztrák- Magyar Monarchiát. A Budapesti Történeti Múzeumban túlnyomó részben a korszak elejének, a historizmusnak színpompás, burjánzóan díszített alkotásai és hasonlóan díszes, de a funkció fontosságát hirdető szecesszió építészete és iparművészete látható.

Maximilian Lenz: A Sirkecke a Ringstrassén, 1900

A látogatót egy nagyméretű Than Mór kép fogadja a morvamezei/marchfeldi csatáról, amelyen Habsburg Rudolf IV.(Kun) László magyar király segítségével legyőzte ősi ellenségét, Ottokár cseh királyt. A kép üzenete 1872-ben, készülésének idején egyértelmű volt - az osztrák-magyar kiegyezést jelképezte - magyar szemmel: a Habsburgok a magyar király segítségével szerzik meg hatalmat. A kép "párdarabja" az osztrák Carl Blaas festménye, amely az osztrák Hadtörténeti Múzeum számára készült, és az asperni csatát ábrázolja. Ez volt az egyetlen csata, amelyet Károly főherceg vezetésével az osztrákok megnyertek Napóleonnal szemben. Néhány héttel később Wagramnál csúfosan kikaptak, de a kép a győztes emlékét idézi. A kép az 1873-as világkiállításon ki volt állítva, éppúgy, ahogy Munkácsy Köpülő asszony című képe, vagy a gyönyörű Székely Bertalan képek. Válogatás látható a világkiállítás számára gyűjtött néprajzi anyagból, ami a Néprajzi Múzeum első gyűjteménye lett, és a világkiállításon vásárolt iparművészeti tárgyakból, amelyek a későbbiekben az Iparművészeti Múzeum törzsanyagát képezték. Az 1873-as kiállítás mellett az 1885-ös budapesti Országos Kiállítás, valamint az 1896-os millennium tiszteletére rendezett kiállítások fényképeit, kiállítási anyagát, és plakátját tekinthetik meg a látogatók.

Az 1867-ben a kiegyezés látványos jelképeként magyar királlyá és királynévá koronázták Ferenc Józsefet és Erzsébetet, melynek ősi tradíciókat követő, színpompás jeleneteit Székely Bertalan négy vázlatán csodálhatjuk meg. A koronázást a nemesség színe javának felvonulása követte, hasonlóképpen 1896-ban, és majd 1916-ban, amikor IV. Károlyt koronázták magyar királlyá. Reprezentatív koronázási öltözékeket, köztük az akkor 4 éves Ottónak a koronázás alkalmával viselt ruháját láthatják a látogatók a vitrinekben. Itt kapott helyet a magyar korona üvegből készült másolata is.

1879-ben, a császári pár ezüstlakodalmára Bécs ünnepelt festőfejedelme, Hans Makart tervezett és rendezett a lebontott városfal helyén kiépült Ringstrasse-ra egy történelmi díszmenetet, amelyen a bécsi polgárok úgy érezhették, hogy jelmezeikben néhány órára visszatértek a múltba. Makart olajvázlata, és több viselet idézi fel a látványos menetet. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük a nyolcvanas évek stílusának nevét adó művész színpompás, a XVII. századi Rubens képek festőiségét idéző műveit, szembeállítva 1916-os koronázást a fin-de-siecle egyik legnagyobb mesterének, Rippl-Rónai Józsefnek lángoló, expresszív alkotásával, de méginkább Oskar Kokoschka avantgárd plakáttervével, amit a Ferenc József 60. uralkodása tiszteletére rendezett díszmenetéhez készített. Így fedezhetjük fel valóban, hogy milyen változás történt néhány évtized alatt.

A következő nagy blokk Budapest és Bécs nagyvárossá válásával foglalkozik, egykori látképek, városképek, fényképek, térképek, és az új épületek tervei fogadják a látogatót. A historizmus stílusa az ún. Gesamtkunstra, összművészetre törekedett mind Bécsben, mind Budapesten, amelynek szép példái elevenednek meg számunkra az Heinrich Ferstel, Friedrich von Schmidt, és tanítványaik, Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes bécsi és budapesti, épületterveivel, Hans Makart, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, freskóterveivel együtt. A korszak legnagyobb osztrák építészének, Otto Wagner korai, historikus remekművét a Rumbach utcai zsinagógát Budapesten csodálhatjuk meg. A bécsi Stadtbahn megállóinak tervezőjének későbbi szecessziós és modern műveinek vázlatait és épületének makettjét a kiállításon láthatjuk, a modern építészet és művészet "atyjának" Adolf Loosnak sok vihart kiváltó, ma is a Hofburggal szemben álló házával együtt.

Ez az iparművészet nagy korszaka. A XIX. század közepétől egyre erősödtek azok a törekvések, amelyek a mindennapok kézműves, és főleg gyáripari tárgyait művészi színvonalúvá kívánták emelni. 1864-ben alapították az osztrák Iparművészeti Múzeumot, 1867-ben a bécsi iparművészeti iskolát. Programmá vált az a törekvés, hogy a múlt művészete emelje fel a ma művészetét. Ez a törekvés hozta létre a magyar Iparművészeti Múzeumot és iskolát is. A 1903-ban megalakult a bécsi iparművészeti iskolán végzettekből a Bécsi Mühely - azaz a Wiener Werkstätte, egy olyan művészi szövetkezet, amely a mindennapok tárgyait a funkciót követve tudatosan tervezte, létrehozva egy sajátos osztrák stílust, ugyanakkor a mai design alapjait. Az áttörés itt is megtörtént - a túldíszített, néha giccsbe hajló tárgyak helyett a funkció, forma és anyag szépségét hordozó, sokszorosítható darabok jelentek meg és váltak ma már féltett műkincsekké.

előző oldal következő oldal 2 / 5