Jaross-listák

A jegyzékek további sorsa

A rendőrkapitányságok 1944-es iratai a háborús pusztulás következtében egyáltalán nem állnak rendelkezésre. A háborús évekből csendőrségi iratok nem kerültek levéltárba, azokat vagy megsemmisítették, vagy a menekülő egységek magukkal vitték Nyugatra. Egyes csendőrségi példányok eredetiben a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet Levéltárába kerültek. A csendőrség központi nyomozó parancsnokságának 1920-1944 között vezetett politikai nyilvántartó kartonjait a Vörös Hadsereg Budapest ostroma után a XII. ker. Böszörményi úti laktanyából a Szovjetunióba szállította. Ezek ma Moszkvában az Oroszországi Állami Katonai Levéltár őrizetében találhatók, ám a zsidóság ellen hozott kényszerintézkedésekkel összefüggésben semmiféle adatot nem tartalmaznak. Az 1944. évi helyi közigazgatási jegyzékek háborúban el nem pusztult része az 1950-es években tömeges iratselejtezések során semmisült meg. Ennek ellenére a megyei levéltárak községi irataiban több helyütt állnak rendelkezésre ma is a keresett jegyzékek.

A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet Levéltára is őriz feltehetően másolatban olyan iratokat, amelyek eredetileg szintén a Zsidókérdéstkutató Magyar Intézet irattárából származtak. A washingtoni Holocaust Memorial Museum gyűjteményéből is ismerünk két névjegyzéket.

További összeírások 1944-ből

1944 tavaszán a megszálló német hatóságok utasították a frissen felállított Magyar Zsidók Központi Tanácsát, hogy adatokat szolgáltasson a magyarországi hitközségekről. A beérkezett jelentések neveket nem tartalmaztak, lélekszámot viszont igen.

Több névjegyzék is készült a zsidók gettósítása során. Esetenként készültek jegyzékek a gyűjtőtáborokba történt beszállításoknál. Így a szolnoki gyűjtőtáborban feltehetően névsorral vették át a beszállítottakat. Ezek a feltételezett jegyzékek sajnos nem kerültek elő.

Készült jegyzék a szombathelyi gettóból a motorgyári gyűjtőtáborba átvitt Vas megyei, illetve részben Sopron megyei zsidókról is. Az ilyen jegyzékeknek a történelmi forrásértéke összehasonlíthatatlanul nagyobb a keresett jegyzékekénél.

A történettudomány mai ismeretei szerint egyedül az 1944. május 12-én a deportálások előkészítéséről tartott munkácsi értekezleten hangzott el követelményként, hogy "névjegyzéket kell készíteni két példányban. Egy példány a szállítmánynál marad, egy példányt Munkácsra a rendőrkapitánysághoz kell elküldeni(e) a berakó állomás parancsnokának.". Ezek a jegyzékek azonban nem lelhetőek fel.

A kassai (Kárpátalja és Északkelet-Magyarország), illetve a kolozsvári és a marosvásárhelyi (Észak-Erdély) csendőrkerület területéről mintegy 275 ezer zsidót deportáltak, vagyis innen került ki a deportáltak kereken 60 százaléka. A június 10-én Szegeden megtartott eligazításon viszont már egyértelmű volt az utasítás, mely szerint "a szállítmányról névjegyzéket készíteni nem szabad". Ez viszont azt jelentette, hogy a mai Magyarország területén (annak északkeleti részét leszámítva) eleve nem készültek "deportálási listáknak" tekinthető jegyzékek.

Iratbegyűjtések

A M. kir. Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya már 1945/46-ban - vélhetően a háborús bűnösök elleni eljárásokhoz - emelt ki deportálásokra vonatkozó iratokat a helyi rendőri szervek irattárából. Később az Államvédelmi Hatóság által végzett iratbegyűjtések az ún. koncepciós perekhez próbáltak anyagokat szolgáltatni. 1951-ben az ÁVH keretében egy "dokumentumbegyűjtő alosztályt" hoztak létre, amely a Munkásmozgalmi Intézet fedésében végezte munkáját. Feladatuk alapvetően a "kompromittáló" dokumentumok begyűjtése volt, és vélhetően nem volt céljuk a Holocausttal kapcsolatos iratok begyűjtése. Ezeket az iratokat 1953-ban átvitték az ÁVH-hoz, majd később a BM Nyilvántartó Központhoz kerültek, és 1990-re már csak elvétve maradt fenn néhány közülük.

Iratmegsemmisítések

Az ÁVH szervei 1956. október 30-án kaptak utasítást irataik megsemmisítésére, amit azonban időhiányában már csak korlátozottan tudtak végrehajtani. 1957 és 1962 között az ÁVH maradék irataiban további módszeres selejtezések zajlottak.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő jegyzékek alapján megállapítható, hogy a BM Nyilvántartóban még 1989-ben is "zúzásra" (selejtezésre) kerültek olyan iratok, amelyek igen jelentős információkat tartalmazhattak a magyar Holocaust történetére. Egy keltezés nélküli jegyzék felsorolja "a magyarországi zsidóüldözéssel kapcsolatos megsemmisített, illetve átadott anyagokat".

Eszerint 1989-ben "zúzásra" kerültek többek között a deportálásokban jelentős szerepet játszott személyek, Ferenczy, Grassy, Lullay, Winckelmann, Baky, Toldy, Hain, Eismann (sic!) és mások tevékenységére vonatkozó dokumentumok.

Nem szerepel dátum, így nem tudjuk, hogy mikor semmisítették meg "Az auschwitzi haláltáborba deportáltak névsora, valamint dr. Mengele mellett dolgozó dr. Gallai Zoltán ügye" című dossziét

1988-ban "zúzták" a "Humler [sic!] megbízottjaként 1944. március 19-én Magyarországra jött SS főtiszt anyaga" című dossziét - ez Winckelmann anyaga

1988, 1989 és 1990-ben kerültek megsemmisítésre a Duna parti kivégzésekre, 1989-ben a Siketnémák Intézetében lezajlott vérengzésre, a Bergen-Belsenben meggyilkolt deportáltakra vonatkozó anyagok.

Ez összességében megerősíti, hogy az 1980-as években még nagy méretekben semmisítettek meg a vészkorszakra vonatkozó forrásokat. Az okok feltárása azonban további alapos kutatást igényel.

előző oldal 2 / 2

1. Létezett-e Jaross-lista?
2. A jegyzékek további sorsa

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait