Győzelemre vezette az angol flottát Trafalgar hősi halottja, Nelson admirális

A dicsőséges, ám Nelson admirális számára mégis halálos kimenetelű trafalgari ütközet William Turner festményén

A Victory őrszemei október 21-én hajnalban a Spanyolország délnyugati csücskénél található Trafalgar-fok közelében pillantották meg a Pierre-Charles Villeneuve vezette egyesített flottát. Nelson meglepetésre nem a francia hajóhaddal párhuzamosan állította fel csapatait, hanem oldalsó irányból, merőlegesen támadta meg a túlerőben lévő ellenfelet.

A taktikai doktrína ugyanis ebben az időben azt írta elő, hogy a hajók az ellenséges hajókkal párhuzamosan sorakozzanak fel, s majd az össztűz eldönti, melyikük az erősebb.

Nelson a taktikai elképzeléseit már korábban egyeztette parancsnokaival, ebben szakított az addigi gyakorlattal és elhatározta, hogy nem a szokásos párhuzamos hadrendet alkalmazza a csatában: oldalsó irányból – derékszögben – támadva akarta megtörni az ellenséges harcrendet, ezzel kényszerítve ki a közelharcot.

A terv több szempontból is igen kockázatos volt: a francia és spanyol hajók teljes oldalsortüzet zúdíthattak az angol hajókra anélkül, hogy ők azt viszonozhatták volna, másrészt a támadás sikeréhez elengedhetetlenül szükséges volt a hátszél. A nelsoni taktika, amelyet az utókor Nelson Touch-nak nevezett el, az újdonság erejével hatott.

Horatio Nelson altengernagy (Lemuel Francis Abbott festménye)

A kockázatos terv bevált. A gyenge spanyol-francia tüzérségi teljesítménynek köszönhetően az angolok viszonylag csekély veszteségekkel átvészelték a csata kezdeti szakaszát, annak ellenére, hogy hátszelük alig akadt, így közel öt óráig tartott, mire megközelítették az ellenfelet.

Ráadásul a két oszlopba rendezett hajóik pozíciója nem tette lehetővé, hogy ágyúikkal komoly kárt tegyenek az ellenségben. A felvonulást azonban megúszták a britek, majd sikerült beékelődniük a spanyol-francia had hajói közé, három részre szakítva annak csatarendjét. Az angol hajók ezután szétzilálták, majd pusztító ágyútűzzel megsemmisítették az egyesített hajóhadat.

A tűzerőt tekintve a trafalgari ütközet maga volt a pokol. Nelson zászlóshajóján, a Victoryn több mint száz ágyút helyeztek el. A 27 hajóból álló brit flotta összesen 2148 ágyúval rendelkezett, míg a francia-spanyol egyesített flotta 33 hajóján több mint 2600 üteg halálos fegyver állt rendelkezésre. A Victory egy olyan tarackkal is fel volt szerelve, amely egy lövésre 500 muskétagolyót lőtt ki az ellenfélre.

A mindkét fél által alkalmazott láncos golyók is nagy pusztítást végeztek. Ezek a lövedékek általában kettő vagy több vasgolyóból álltak, amelyeket lánccal kötöttek egymáshoz. A láncos golyókkal nagyobb esély volt eltalálni vagy tönkretenni az ellenséges hajó árbocát, de egy ilyen, összevissza pörgő lövedék súlyos pusztítást tudott véghezvinni a tengerészek között is. A közel ötezer ágyú tűzereje több mint tízszerese volt az 1815-ben Waterloonál egymásnak feszülő két haderő tüzérségének.

A Nelsont halálosan megsebesítő golyót a Redoutable nevű hajó tatárbocának kosarából lőtte ki egy mesterlövész. A Redoutable kapitánya igen eltökélt volt, hogy levadássza Nelsont, hiszen hajóját már a csata kezdeti szakaszában Nelsoné mellé navigálta.

Maga Nelson nem akarta eltitkolni rangfokozatát; a francia hajó fedélzetéről viszonylag könnyen fel lehetett ismerni, hiszen zubbonyán hordta kitüntetéseit. Az admirálist eltalálni egy korabeli muskétával azonban így sem volt könnyű. A puskákba helyezett golyók ugyanis nem voltak tökéletesen kerekek, így amikor elhagyták a fegyver csövét, röppályájuk némileg kiszámíthatatlan volt.

A megörökített pillanat, amikor Nelsont halálos lövés érte (Denish Dighton festménye, 1825 körül)

A hajók hánykolódtak, így a 15 méter magasan lévő árbockosárból nem volt egyszerű a célzás, amelyet a tűzfegyverek füstje is nehezített. A lövés ennek ellenére talált, az admirális gerince eltört, tüdeje pedig szétroncsolódott. A szenvedő Nelson arcát letakarták és úgy vitték le a hajó mélyébe, nehogy az emberei felismerjék és pánikba essenek. Az admirális a halála előtt még három órán át szenvedett, miközben a csata folytatódott.

A franciák zászlóshajóját, a Bucentaure-t az ellenség a felismerhetetlenségig szétlőtte. A britek diadalához ágyúik gyorsabb használata, tűzgyorsaságuk hatékonysága miatt kétség sem férhetett. Angol részről 449-en vesztek oda a csatában, 1214-en pedig megsebesültek. Francia-spanyol oldalon 4408 halottat és 3705 sebesültet jegyeztek fel az ütközet után. A szigetországiak egy hajót sem vesztettek.

A nagy győzelem és Nelson halálának híre csupán a csata után 16 nappal érte el a brit admiralitást. Nelson állami temetést kapott, maradványai a londoni Szent Pál-székesegyházban nyugszanak hatalmas síremlék alatt. A muskétagolyót, amely megölte őt, megőrizték az utókornak. Sokáig Viktória királynő tulajdonában volt, ma a windsori kastélyban őrzik. Az admirális utolsó akaratát, amelyben arra kérte a kormányt, gondoskodjék társáról, Lady Hamiltonról és lányáról, nem teljesítették.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok