Kezdeti akcentusa sem állhatott Lukács Pál színészi karrierjének útjába
2021. május 26. 15:44 MTI, Múlt-kor
Lukács Pál, az egyetlen Oscar-díjas magyar színész 130 éve, 1891. május 26-án született Budapesten. A háromszor nősült Lukácsnak két szenvedélye volt: az állatok segítése – szinte minden kóbor kutyát hazavitt –, a másik pedig a repülés, magánrepülőgépét gyakran ő vezette.
Korábban
Iskoláit követően kereskedelmi pályára készült, az első világháborúban a fronton szolgált, ahol meg is sebesült. Leszerelése után, 1915-ben beiratkozott a színi akadémiára, ahonnan fél év múlva elcsábította a kassai színház, így tanulmányait sosem fejezte be. A Bánk bán címszerepében lépett először színpadra, majd Othellót játszotta. Két év múlva Budapestre szerződött, 1918-tól csaknem egy évtizedig a Vígszínház tagja volt.
A feltűnően magas, jóképű, bajszos fiatalember főként hősszerelmes szerepeket kapott, amelyekben jellemábrázoló képességét is megcsillogtathatta, a kritika szerint képes volt klublevegőt teremteni egy hatalmas színpadon is.
Berlinben Max Reinhardt rendező irányításával játszott, itthon Fedák Sári partnere volt az Andrássy úti Színházban. A Vígben A Noszty fiú esete Tóth Marival Stromm ezredesét alakította, Csehov Cseresznyéskertjében Trofimov, A három nővérben Andrej, G. B. Shaw Nagy Katalinjában Potemkin volt. A filmvásznon 1918-ban debütált A szfinx címszerepében, négy évvel később Bécsben Korda Sándorral forgatta a Sámson és Delila című alkotást.
Élete 1927-ben vett gyökeres fordulatot, amikor Adolph Zukor, a hollywoodi Paramount Stúdió elnöke a lengyel születésű Pola Negri partnerének szerződtette a Rachel című némafilmben. A szülőhazájában sztárnak számító színész nehezen szokta meg, hogy válogatásokra és próbafelvételekre kell járnia.
Paul Lukas néven 1928-ban a Moszkvai lány című filmben szerepelt először, a szintén magyar Bánky Vilma oldalán. Hamarosan világhírű lett, összesen mintegy száz film főszerepét játszotta el, ünnepelték a Broadwayn is Ibsen Nórájának Rank doktoraként.
Pályájában nehézséget okozott a hangosfilm megjelenése, mert ezután az erőteljes mimikát és a hangsúlyos gesztusokat visszafogottabb alakítás váltotta fel. Bár kiejtése miatt többször elkeseredett, önérzete nem hagyta, hogy más hangján szólaljon meg filmjeiben. Fél év megfeszített nyelvtanulás után a Paramount Stúdió olyan elégedett volt a próbafelvétellel, hogy ötéves megállapodást írtak alá vele, immár beszélő színészként.
Férfias megjelenése, lenyűgöző egyénisége, eleganciája a hős jellemszerepekben érvényesült legjobban. A harmincas években egyaránt játszott fekete-fehér amerikai filmdrámában (Mindenki nője) és romantikus alkotásokban (Szigorúan erkölcstelen).
A George Cukor rendezte Fiatal asszonyok című dráma női főszerepét Katharine Hepburn és Joan Bennett alakította, ebben a filmben Lukács egy Goethe-versre komponált Csajkovszkij-dalt is énekelt, a dal szövegét ő ültette át németről angolra. Az évtized második felében Angliában is forgatott romantikus vígjátékot (Vacsora a Ritzben) és krimit Alfred Hitchcockkal (Londoni randevú).
Az 1933-tól amerikai állampolgár Lukács legnagyobb sikerét az Őrség a Rajnán című fekete-fehér filmben aratta, amelyben partnere Bette Davis volt. (Lillian Hellman darabját előbb a Broadwayn vitte sikerre.) Az antifasiszta háborús drámában nyújtott alakításáért 1943-ban megkapta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, ráadásul begyűjtötte a Golden Globe-díjat, a New York-i filmkritikusok kitüntetését. A színész 1960-ban csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.
Pályafutása során játszott még kalandfilmben (a 20 000 mérföld a tenger alatt című Verne-regény Walt Disney-féle feldolgozásában), zenés vígjátékban (az Acapulcói kalandban többek közt Elvis Presley és Ursula Andress volt a partnere), tévéfilmben (a pályafutását akkor kezdő James Deannel) és televíziós sorozatokban (FBI, Hotel Paradis). Utoljára 1970-ben lépett kamera elé egy tévéfilmben.
A háromszor nősült Lukácsnak két szenvedélye volt: az állatok segítése – szinte minden kóbor kutyát hazavitt –, a másik pedig a repülés, magánrepülőgépét gyakran ő vezette. Mindezek mellett kiválóan teniszezett.
Az eddigi egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész 1971. augusztus 16-án nyaralás közben halt meg a marokkói Tangerben. Felesége előző nap hunyt el, az átélt izgalmak miatt ő másnap kapott szívinfarktust, és az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Kívánságára Spanyolországban temették el, sírja Málaga városában található.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1956
- Megfigyelték és jelentettek róla, de visszatérhetett a színpadra a forradalmár tehetség, Sinkovits Imre
- Politikai kérdés is volt Budapest mielőbbi helyreállítása a forradalom után
- Sok magyar menekült az Egyesült Államokban töltötte 1956 karácsonyát
- Medencében vettek revansot a magyar vizilabdázók a forradalom leveréséért
- A karhatalmi egyenruhásokat is megbénította az 1956-os budapesti nőtüntetés résztvevőinek bátorsága
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
- Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
- Visszautasította a bárói címet a gőzgép forradalmasítója, James Watt 19:05
- Illegális másolás miatt indították el az első számítógépes vírust 18:05
- Udvari intrikák és leszámolások vezettek a Perzsa Birodalom hanyatlásához 16:05
- Medici Katalin megelőző csapásként lemészároltatta a hugenottákat 15:09
- Golda Meir békében és háborúban 10:35
- Mit adtak nekünk a rómaiak? 09:50
- A kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a magyarországi németeket 09:05
- Festmény és színdarab is megörökítette a Kossuth hídat, ami az új kezdet szimbóluma lett tegnap