A párizsi katakombákban készült első fotók azonnal népszerű turistacélponttá tették őket

Amikor azonban Nadar alámerült „a halál birodalmába” az 1860-as években, a mesterséges világítás még gyermekcipőben járt: az úttörő fotográfus maga volt kénytelen megoldani a sötétben fényképezés kihívásait.

A párizsi katakombarendszer egykori kőfejtők labirintusszerű hálózata, ahová aztán később több különböző felszámolt temetőből a csontokat áthelyezték a város átépítése során. A járatokba a becslések szerint 6-7 millió ember csontmaradványai kerülhettek.

Nadar végül egy egyszerű magnéziumlámpa használata mellett döntött, amely némelyik képen ki is vehető a fotó alsó sarkában. Habár sok képen csak az előtérben lévő koponyák és más csontok vehetők ki tisztán, elrendezésükből látszik, hogy a távolba vezető sötétségben is ezek sorai folytatódnak.

Éppen akkoriban, amikor a fényképész e történelmi jelentőségű fotósorozatot készítette, két közeli barátja is elhunyt. Könnyen elképzelhető, hogy Nadar magát is szembesíteni kívánta a halandóság tényével, amikor megkezdte a fényképek elkészítését, ám az is tény, hogy ekkoriban divatos hóbort volt a katakombákba való leereszkedés. A 19. századi Párizsban évente négy nap volt, amikor hivatalosan látogatni lehetett őket, ilyenkor pedig valósággal megteltek kíváncsiskodókkal.

Habár ma már jobban ki vannak táblázva és világítva, és a koponyák szegélyezte járatokról is folyamatosan készülnek újabb és újabb fotók, a katakombák továbbra is őriznek valamit abból a titokzatosságból, amely Nadart is hozzájuk vonzotta.

Amikor Nadar leereszkedett a föld alá, a katakombák Párizs lakóinak körében már igen ismertek voltak: a fáklyáik által hagyott koromcsíkok ma is láthatók a mennyezeten. Nadar fotósorozatával azonban egy sokkal szélesebb közönség is értesült létezésükről, és minden korábbinál népszerűbb turistacélponttá váltak.

Ahogy Matthew Gandy urbanista írta A tér szövete című, nagyvárosok vízjáratait összehasonlító könyvében, „Nadar földalatti fényképei kulcsszerepet játszottak a csatornák és katakombák népszerűségnövekedésében középosztálybeli párizsiak körében, és az 1867-es világkiállítástól fogva a városi hatóságok már vezetett túrákat is ajánlott a közönségnek a földalatti Párizsban.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
• A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs