A véres támadássorozat, amely előtt még ártatlan lényeknek gondoltuk a cápákat

Horror a partokon

Míg Európában véres háború dúlt, New Yorkban pedig a járványos gyermekbénulás szedte áldozatait, Charles Vansant philadelphiai lakos 1916. július elsején úgy döntött, a New Jersey állambeli Beach Haven tengerpartjára menekül a forró hőség elől. Aznap kora este fejébe vette, hogy még vacsora előtt megmártózik egyet a hűs óceánban. A 25 éves, sportos fiatalember vitte magával a szörfdeszkáját is, és a Chesapeake-öböl sekély vizébe vetette magát, majd evezni kezdett a nagyobb hullámok felé.

Még csupán 110 centiméteres mélységű víznél járt, amikor egy sötét árny úszott el a deszka mellett. A tengeri élőlény ráharapott Vansant bal lábára, és nem volt hajlandó elengedni. A fiatalember hatalmasat kiáltott, mire felfigyeltek az eseményekre, valamint az egyre vörösödő vízre a parton lévők. Az emberek beszaladtak a vízbe, és elkezdték kivonszolni az összekapaszkodott párost, ám a cápa csupán akkor volt hajlandó elereszteni zsákmányát, amikor a hasa már a part kavicsos fövenyét karcolta. A megmentők gyorsan a közeli hotel halljába vitték a szerencsétlenül járt férfit, aki azonban már nem érhette meg a mentők megérkezését, ugyanis elvérzett.

A helyszínre érkező orvos, aki már tulajdonképpen a halottkém szerepét töltötte be, feljegyezte az akkor még merőben különösen hangzó halálokot: cápaharapás. Magyarországhoz hasonlóan Amerikában is ekkortájt kezdett éledezni a fürdőkultúra, valamint terjedtek el a szabadidős tevékenységek, így New Jersey partjainál még sohasem hallottak cápatámadásról. A helyzetet elemző tudósok szerint a cápa egyszerűen félénk és gyanakvó volt, mint bármely nagyobb hal, amely véletlenül a sekély vízbe kerül. Úgy vélték, a fürdőzők biztonságára a cápa vagy bármely tengeri élőlény egyáltalán nem jelenthet veszélyt, és kizártnak tartották, hogy egy cápa elég erős legyen egy ember szétmarcangolására. Az ókori mediterrán tengerészek történeteiben egyébként már több cápatámadást is feljegyeztek, azonban a 20. század hajnalán ezeket a tengeri kígyók és egyéb mitikus szörnyek kategóriáiba illesztették.

Öt nappal később azonban a horror folytatódott. Beach Haventől 60 kilométerre északra a 27 esztendős, svájci származású Charles Bruder, az Essex & Sussex Hotel egyik inasa ebédidőben éppen szokásos úszását igyekezett megejteni, amikor egy „emberevő” a parttól körülbelül 120 méterre hirtelen megtámadta, és leharapta a bal lábát térd felett, valamint a jobb lábát térd alatt. Az életmentőknek sikerült partra vonszolniuk a megcsonkított Brudert, akinek látványától egy nő menten elájult. A férfin már senki sem tudott segíteni.

1. Horror a partokon
2. Talán egy méretes teknős?
3. A gyilkos hajsza

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai