Teraszos földművelést folytattak Petránál
2013. január 7. 10:25
Bár első pillantásra mindenfajta mezőgazdasági tevékenységre alkalmatlan helynek tűnik a jordániai Petra, a legújabb régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont területén fellelhető mégoly elenyésző vízforrásnak köszönhetően a lakók búzát, szőlőt, sőt olívát is termesztettek.
Korábban
Petra 262 kilométerre fekszik Ammantól, Jordánia fővárosától. Hajdanán a nabateusok birodalmának volt a fővárosa, fénykorában csaknem 30 ezren lakták, de a római időkben, a nabateusok i.sz. 106-os felkelésének leverése után is virágzott. Jelentőségét az adta, hogy egy jelentős karavántút mentén helyezkedett el, s a tömjén- illetve mirhakereskedelem egyik meghatározó szereplője lett. A sziklába faragott, lenyűgöző palota- és templomhomlokzatok mögött csak kőbe vájt, sötét terek vannak, rendeltetésük még ma is ismeretlen.
A várost az i.sz. 747-es földrengés súlyosan megrongálta, s attól fogva több mint ezer évig el volt szigetelve a világtól, mígnem a svájci Johann Ludwig Burchhardt 1812-ben újra felfedezte. Utolsó lakóit, a pásztorkodásból élő beduinokat a jordán kormány az 1980-as évek közepén átköltöztette egy szomszédos településre. A sziklaváros azóta kizárólag turistalátványosság, 2007-ben a modern világ hét csodája közé választották.
Kutatók most azt állítják, hogy kétezer évvel ezelőtt a városon kívüli részeken, Petrától északra teraszos földművelés folyt, a karavánközpont lakói víztározókat építettek, még mielőtt a rómaiak átvették az irányítást a település felett a nabateusoktól. „Nem kétséges, hogy a mezőgazdasági tevékenységek elterjedése, valamint az olívaolaj- és bortermelésből származó vagyon tette vonzóvá Petrát a rómaiak szemében” – fejtette ki Christian Cloke, a Cincinnati Egyetem doktorandusz-hallgatója.
„Ez a vidék nemcsak Petra lakóinak szükségleteit elégítette ki, hanem a megtermelt javakból (olíva, olívaolaj, szőlő, bor) exportra is futotta. Az itt folyó termelés a római hadsereg ellátása szempontjából nagyon értékes volt a birodalom keleti határvidéke számára” – tette hozzá.
A kutatók elmondták, hogy a város északi részén a lehulló csapadékot egy víztározóba vezették. Petra lakói kihasználták a hegy széles, mészkőből álló vízgyűjtő területét, ami természetes úton irányította a csapadékot a város központja felé, ahol azt a különböző csatornákon keresztül föld alatti ciszternákban gyűjtötték össze. „Talán az a legfontosabb, hogy a lakóknak beható topográfiai ismereteik voltak és ismerték a térség klimatikus viszonyait” – összegezte Cloke.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Milliók voltak kíváncsiak a „Nemek csatájának” keresztelt teniszmérkőzésre tegnap
- Róma elfoglalása zárta le az egységes Olaszországért folytatott hosszú küzdelmet tegnap
- Darázsra emlékeztető formája és hangja után kapta nevét a legendás Vespa tegnap
- A második világháború végéig kellett várni a cannes-i filmfesztivál debütálására tegnap
- Michelangelo, Van Gogh és az anime stílusában alkotta újra a mesterséges intelligencia az Ásító inast tegnap
- Kétszer is megnyerte, de csak a második Oscar-díját vette át személyesen Sophia Loren tegnap
- Csupán adócsalásért tudták elítélni a szeszcsempészetből meggazdagodó Al Caponét tegnap
- Érdektelen fantáziálásnak tartotta a kiadó Golding regényét, A legyek urát 2024.09.19.