Gazdasági ellentét robbantotta ki az amerikai polgárháborút

2011-ben az amerikai polgárháború kezdetének 150. évfordulójára emlékeztek a tengerentúlon. Az Észak és Dél között kirobbant konfliktus végeztével az Unió győzelme lehetővé tette az afro-amerikaiak emberi méltóságának és jogainak elismerését. Noha sokak szerint a háború oka a rabszolgák szégyenletes helyzete volt, vélhetően más, főként gazdasági okok is szerepet játszottak a konfliktusban. 1861 októberében Marx a háború okait a vámokban, valamint a rabszolgaság eltörlésében látta, s nem az elvekben; véleményét osztotta Charles Dickens is, aki az Egyesült Államok gazdasági ellenőrzését tekintette az összeütközés fő kérdésének.

A háború előtt Észak és Dél kapcsolatait az adózási kérdések mérgesítették el, ugyanis Észak rohamos fejlődését az importra kivetett magas vámmal finanszírozta a Kongresszus, míg a gépek jelentős részét külhonból beszerző, alapvetően mezőgazdasági jellegű Dél számára előnytelenek voltak a megnövekedett terhek. Az amúgy is kiélezett helyzetet csak fokozta, hogy az 1850-es évek gazdasági válságának hatására a nem hazai árukat sújtó védővám 15 százalékról 37 százalékra emelkedett. A szigorítás drasztikus következményekkel járt, ugyanis az államszövetség déli tagjai kilépéssel fenyegetőztek, felháborítva ezzel Északot. A Chicago Times szerkesztőségi cikkében részletezte az esetleges szakadás gazdasági következményeit: a külkereskedelem visszaesését, a hajózás visszaszorulását, valamint a Déllel folytatott kereskedelem hatalmas profitjának elvesztését. Az egyedüli alternatíva így a háború maradt.

Az északi részen a társadalom széles rétegei ellenezték a rabszolgaságot, ezért Lincoln retorikájában igyekezett kihegyezni ezt a kulturális ellentétet. Az északi államokban úgy tekintettek a déliekre, mint dekadens, nem-keresztény ingyenélőkre. Az 1860-as választásoknak köszönhetően a kormányzat a déliekkel szembeni előítéleteiről ismert Abraham Lincoln kezébe került. A republikánus elnök megválasztására a déli országrész lakói puccsként tekintettek.

Noha a társadalmi és gazdasági félelmek háborúba hajszolták a fiatal országot, a rabszolgaságot nem tekinthették nagy problémának a vezető politikusok, hiszen a Republikánus Párt ugyan ellenezte, de nem volt abolicionista. Lincoln 1861-es beiktatási beszédében megjegyezte, hogy „nem célom, direkt vagy indirekt módon meggátolni a rabszolgaság intézményét ott, ahol ez fennáll. Hiszem, hogy nincs jogom így tenni, és nem is szándékozom... ha megmenthetném az uniót rabszolgák felszabadítása nélkül, akkor megtenném”. A polgárháborús elnök szavait részben a gyakorlatba is átültette, ugyanis az Unióért harcoló rabszolgatartó államok mentesek voltak az 1862-ben kiadott emancipációs nyilatkozat hatálya alól, azt csak az északiak által megszállt területeken alkalmazták.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet