Virtuális múzeum a Gulág európai deportáltjainak
2011. március 16. 10:15 MTI
Megkezdte működését az európai virtuális gulágmúzeum: a Párizsban készült internetes oldal - mintegy 160, először hallható visszaemlékezéssel - a második világháború alatt és azt követően a szovjet munkatáborokba deportált mintegy egymillió kelet-európai, köztük magyar fogolynak állít emléket.
Korábban
A fotókkal illusztrált egyedülálló európai hangtárat (http://museum.gulagmemories.eu/) a francia országos kutató ügynökség (ANR) támogatásával a társadalomtudományokkal foglalkozó nagy presztízsű párizsi EHESS kelet-európai, kaukázusi és orosz témákra szakosodott kutatóközpontja, valamint a Radio France Internationale (RFI) közszolgálati rádiócsatorna közösen hozta létre.
Az elmúlt három évben készült felvételeken olyan - jelenleg 75 és 94 év közötti - kelet-európaiak visszaemlékezései hallhatók, akiket szinte gyermekként deportáltak 1940 és 1949 között szibériai falvakba és Kazahsztánba. A 160 beszélgetés egy részét az RFI rádiócsatorna már sugározta. A portálon az interjúk eredeti nyelven hallhatók, de készült hozzájuk francia, angol és orosz fordítás.
A 15 kelet-európai országot felölelő kutatásban 13 európai egyetemi kutató vett részt, köztük a Párizsban és Brüsszelben oktató magyar származású antropológus, Anne-Marie Losonczy, aki egyebek mellett az oldalon hallható magyar deportálttal, Hartmann Klárával készített beszélgetést 2009-ben.
A Miskolcon született Hartmann Klárát 1945 januárban tartóztatta le a Vörös Hadsereg. Az akkor 14 éves lányt csendőrtiszt nagybátyja nevelte fel, aki a szovjetek érkezésekor elmenekült a városból, magára hagyva unokahúgát. Hartmannt több száz magyarral együtt szállították el a Szovjetunióba, majd közel egy éven át kínzások közepette hallgatták ki egy kijevi börtönben. A németeknek való kémkedés vádjával tíz év kényszermunkára ítélték. Először egy szibériai táborba került egyedüli magyarként, ahol szovjet köztörvényes elítéltek között tartották fogva, majd 1949-ben átszállították Kazahsztánba, ahol már politikai foglyokkal raboskodott együtt, s igazi szolidaritást tapasztalt az elsősorban ukránokból álló brigádban. Sztálin halála után, 1953 nyarán szabadult, és hazafele, Kijevben ismerte meg későbbi első férjét, aki egy szintén fogságból hazaindult fiatal magyar földműves volt. A Gulágot a magány történetének nevezi a riportban, amelyet keserű iskolaként élt meg.
A kutatást vezető Alain Blum arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyon személyes történetek a szovjet deportálásokat gyerekszemmel láttatják. A felvételeken olyan emberek mesélnek, akik már a Gulág után, annak tapasztalatait felhasználva élték meg felnőtt életüket, vagy a Szovjetunióban maradva, vagy visszatérve hazájukba. A francia történész a France 24 hírtelevízióban arról beszélt, hogy a projekt alapvető célja az volt: egy-egy személyes történeten keresztül mutassa be, hogy a Gulág kegyetlenségének megtapasztalása miként járult hozzá egy-egy életúthoz.
A francia történész szerint a szovjet deportálásoknak európai része kevéssé ismert. A mintegy egymillió kelet-európait három nagy hullámban szállították a Szovjetunióba: 1940-41-ben a balti országok és Ukrajna egy részének elitjét vitték el, értelmiségieket és olyan embereket, akik társadalmi helyzetükből fakadóan számítottak ellenségnek. 1944-től a kollaboránsoknak tekintett személyeken volt a sor, míg 1949-től ugyanezen országokból, de akkor már nagyobb számban Romániából, Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról a rendszer ellenségeit, a nacionalistaként megbélyegzetteket és az őket gyakran támogató parasztokat vitték el azért, hogy a nemzeti ellenállásokat megtörjék.
A felvételeken beszélők történeteit nem nemzeti, hanem a deportáláshoz kapcsolódó tematikai szempontok (éhség, munka, erdő, gyerekkor, megtorlás, szovjetté válás) alapján csoportosították a kutatók. A történeteket korabeli fotókkal és életrajzokkal is illusztrálták. Ezenkívül a szovjet deportálások kronológiáját és földrajzi határait térképeken keresztül részletesen megismerhetik az oldal látogatói. Ezekhez egyik forrásként a Terror Háza Múzeumot is feltünteti a francia portál.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2010
- Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
- Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
- Interjú Oborni Terézzel
- Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
- Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
- A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
- Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
- Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
- Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett
- Felfedezésével megmentette a francia selyemipart Louis Pasteur tegnap
- Német egyetemi tanárai panaszolták be a pápánál Husz Jánost tegnap
- A szárazföldi Európában Magyarország az utolsó előttiként vezette be a „jobbra hajts” szabályát tegnap
- A polgárháborús Kongóban fegyvernyugvás volt Louis Armstrong érkezése miatt tegnap
- A nyersanyaghiány is ösztönözte az első bikini megalkotását 2024.07.05.
- Erdélyt gyalog, Kínát egy dzsunkán szelte át Cholnoky Jenő földrajztudós 2024.07.05.
- Hermész szobrát találták meg a bulgáriai Heraclea Sinticában 2024.07.05.
- Három expedíciót is szentelt a magyarok őstörténetének felkutatására Zichy Jenő 2024.07.05.