Királyi házasságok Nagy-Britanniában

Vilmos herceg először tavaly szembesült a királyi sarjak házassági szokásainak szokatlanságával: ekkor nagymamájától, II. Erzsébet királynőtől kellett áldást kérni a frigyre, akitől azt kellett kipuhatolnia, hogy az uralkodónak van-e bárminemű kifogása az idén áprilisra tervezett menyegző ellen. A királynő erre rábólintott, Vilmos pedig elgondolkodhatott, kinek is köszönhető a pusztán formalitásnak tetsző, ugyanakkor királyi követelménynek tartott szokás.

A válasz röviden: III. Györgynek. A 18. században uralkodó királyt az amerikai kolóniák elvesztésének lehetősége mellett öccsének magatartása is komolyan aggasztotta. Cumberland hercege ugyanis titokban elvette Lady Anne Hortont, akinek ugyan „elbűvölő szemei” voltak, de a király rossz hírű nőnek tartotta. György nem is tétlenkedett, s 1772-ben kiadta a Királyi Házassági Törvényt (Royal Marriages Act).

Immáron három évszázada van a királynőnek vétójoga a királyi házasságok megakadályozására, ha úgy látja, hogy egy neki nem tetsző személy akar családjukba beférkőzni, bár a valóságban csak a miniszterelnök tanácsára mondhat nemet. Érdekes lenne azon spekulálni, mi lett volna Erzsébet válasza, ha fia, Károly herceg a kilencvenes évek végén kérte volna meg második feleségének, az egykori királyi „kitartott” Camilla Parker-Bowlesnek a kezét – erre végül csak 2005-ben került sor, amikor már lecsitultak a viharos kapcsolat keltette hullámok, s elég idő telt el Diana hercegnő tragikus halála óta.

A másik ősrégi szokás III. Vilmos uralkodásának idejére vezethető vissza. Ebben az időben a brit uralkodó a világi mellett – mint az anglikán egyház feje – a vallási főhatalmat is gyakorolta. Mivel Vilmos beteg és gyermektelen volt, elszántnak mutatkozott, hogy riválisa, a katolikus II. Jakab ne térjen vissza és törjön a trónjára, a saját szája íze szerint próbálta fazonírozni a törvényt. Ennek eredménye az 1701-es örökösödési törvény (Act of Settlement), amelynek értelmében sem az uralkodó, sem pedig házastársa nem lehet római katolikus vallású – amennyiben továbbra is a trónon akar maradni. A törvényről ugyan sokat vitatkoztak, de a megváltoztatása egyszer sem került komolyan napirendre.

A törvény arról azonban nem szól, hogy a herceg feleségének királyi, vagy arisztokrata származásúnak kellene lennie, sőt, a herceg elvileg a határon túlról is választhat magának párt, még az sincs előírva, hogy a Brit Nemzetközösség állampolgára legyen az illető – ráadásul a vallási hovatartozás sincs kőbe vésve, a menyasszony ugyanúgy lehet muzulmán, mint zsidó, sőt, ateista is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról