Svéd dominancia Európa felett

Svéd szakasz (1630-35)

A 17. század elején, főleg Gusztáv Adolf uralma idején (1611-1632) Svédország elsőrendű európai hatalommá vált. A fellendülés lehetővé tette a királyi hatalom pénzügyi megerősödését és bizonyos reformok bevezetését. Lehetővé váltak a küldő hódítások, francia ösztönzésre II. Gusztáv Adolf svéd király a protestáns szövetség élére állt, s ez döntő fordulatot hozott a háború menetében. A svéd király hármas céllal lépett ki a nemzetközi porondra. Egyrészt a balti-tengeri német területek biztosítására, másrészt azzal a szándékkal, hogy a harc ne terjedhessen át svéd területre, harmadrészt - és ezt propagálták leginkább -, hogy megmentsék a dán szakaszban porig alázott északnémet protestantizmust.

Gusztáv Adolf

A terv egyszerűen nagyszerű volt, hiszen Gusztáv Adolfnak és kancellárjának, Oxenstiernának hódító céljaik voltak: Pomeránia Svédországhoz csatolása és a protestáns fejedelmek szövetsége élén állandó befolyás biztosítása Németország felett. A francia és más nyugati hatalmak támogatásán kívül reálisan számolt Oroszországgal is, mint potenciális szövetségessel, mivel tudta, hogy Szmolenszk visszaszerzéséért megindul a harc Lengyelország ellen. A svéd király 1630. május 31-én a Tre Konor nevű, ágyúkkal sűrűn felszerelt hadihajóval indult el Németország felé. Időjárási nehézségeik voltak, de végül június 26-án, egy kis halászfalunál, Peenemündnél (Pomeránia) megtörtént a partraszállás.

Stralsundon kívül csak Magdeburg szabad város és Hessen hercegség volt II. Gusztáv Adolf szövetségese. A császári hadak fenyegető közelsége és a svéd király sürgetése miatt a protestáns Pomeránia, Brandenburg és Szászország is csatlakozott a svédekhez. A helyzetet megkönnyítette, hogy a császáriak menesztették Walleinstein tábornokot, és helyébe a 71 éves Tilly generális lépett, aki arról volt híres, hogy soha nem vesztett csatát. A svéd sereg Stettinig vonult, ahol berendezték főhadiszállásukat, és onnan indították további hadműveleteiket és foglalták el déli irányban az Odera folyó melletti településeket.

1631. április 3-án Frankfurtból kiűzték a várost védő császáriakat, majd a svéd király három órás szabad rablást engedélyezett. Frankfurt után Berlinbe is bevonultak a svédek, de a pestisjárvány miatt tovább mentek, és az Elba folyó melletti Werben városát foglalták el.

A másik oldalon a császáriak már egy ideje körülzárva tartották a svédekkel szövetséges Magdeburg városát. Az északi sereg messze volt onnan, így a közben tábornaggyá előléptetett Tilly serege 1631 májusában elfoglalta a várost. A svéd sereg 1631. szeptember 7-én a Lipcse közelében fekvő kis falu, Breitenfeld határához értek, ahol Tillyék már várták őket, és másnap, szeptember 7-én összecsapott a két sereg. II Gusztáv Adolf ekkor országa történetének legnagyobb katonai győzelmét aratta: körülbelül 5 órai harc után a svédek győztesen kerültek ki a császári hadsereg ellen vívott csatából, aminek eredmányeként Svédország nagyhatalommá emelkedett.

Breitenfeldnél a svéd csapatok és szövetségeseik embervezstesége körülbelül 3600 fő volt, a császáriaké 7600 halott és 6000 fogoly. II. Gusztáv Adolf előtt két lehetőség állt a fényes győzelem után. Vagy békét köt, hiszen olyan helyzetben volt, hogy szinte bármit követelhetett volna egy béketárgyaláson. A másik lehetőség az volt, hogy tovább folytatja a háborút, és mint tudjuk, ez utóbbit választotta.

A svéd sereg támadása a breitenfeldi csata után Dél-Németország felé fordult. Ezeket a területeket még nem érintette a harmincéves háború. A Majna völgyében fekvő gazdag német falvak és városok bőséges téli szálláshelyek lehetőségét kínálták a svéd katonáknak. 1631 októberében érték el Würzburg városát, melynek kapuját nem nyitották ki a város vezetői. II. Gusztáv Adolf 24 óra gondolkodási időt adott a városatyáknak. Másnap reggel már hozták a kulcsot, és a svéd sereg akadálytalanul szállta meg a várost.

1. A dán-alsószász szakasz (1625-29)
2. Svéd szakasz (1630-35)
3. Gusztáv Adolf halála