Településszerkezettel elemzik a kínai történelmet

A módszer lényege, hogy régészeti leletek után kutatva alaposan be kell járni az adott területet, amely több ezer négyzetkilométer is lehet, így a történelem folyamán bekövetkezett változásokat is fel lehet térképezni. Az eredményeket az Anthropological Archaeology folyóirat 2008. márciusi számában tették közzé. `A csapat mindenféle területet bejárt: tanyákat, gyümölcsöskerteket, városokat és erdővel borított dombokat` - jelentette be Dr. Anne Underhill, a legnagyobb kínai-amerikai projekt vezetője.

Az 1990-es évek elején a Kínai Népköztársaság kormánya első ízben engedélyezte, hogy külföldi régészek dolgozzanak az országban kínai tudósokkal együtt. A felállított csapat az i.e. 2600-1900 között virágzott Longshan-kultúra település-szerkezetének és területi szerveződésének kutatását választotta.

A projektben részt vevő régészek már Mexikóban és a Közel-Keleten is sikeresen alkalmazták a településminta-vizsgálat módszerét, amely a 20. század második felének talán legfontosabb régészeti áttörései közé tartozik. A módszer igen hatékony. Mivel a feltérképezett lelőhelyeknek csak kis részét fogják kiásni, az áttekintő térképek nyújtják az egyetlen bizonyítékot ezek létezésére.

Az évszázadok során az emberi tevékenységek (szántás, építkezések) és a természeti folyamatok (erózió) sok régészeti leletet a felszínre hoztak; a csapat tagjai most ezeket kutatják fel. A kultúra más tényezői, mint például a népsűrűség, a települések közötti távolságok, kerreskedelem stb. ugyanis érdemben csak a településszerkezet ismeretében vizsgálhatók Kína rendkívül gazdag régészeti leletekben, de a Sandong tartomány délkeleti részét eddig csak nagyon kevesen kutatták. Az 1936-ban és az 1980-as években végzett ásatások elegáns fekete cserépdarabokat és jádekőből készült tárgyakat hoztak a felszínre, ami azt mutatja, hogy Liang Cseng-zsen a Longshan-kultúra idején virágzó központ lehetett.

A terület módszeres átvizsgálása is ezt bizonyítja. Délebbre egy másik nagy központot is felfedeztek (Jao Wang-cseng), amely a másik város riválisa lehetett. A módszer segítségével azt is sikerült megállapítani, hogy a régió mezőgazdasági gyarmatosítása a késői neolitikus korban történt. Ezt követte a két központ kialakulása. A régészek szerint a tartomány nem csupán a Sárga folyó-völgyi központi régiók peremterülete volt, ahogy eddig gondolták. A vizsgálatból világosan kiderült, hogy a bonyolult társadalmi szerkezet többféleképpen alakulhatott ki Észak-Kínában.