A szépségért szenvedni kell

Arcfestékek miatt bukott el a Római Birodalom

Elsőként minden bizonnyal az ókori egyiptomiak használtak gyilkos kozmetikumokat. Erőteljes szemfestéküket malachitból (réztartalmú érc), galenitből (ólom-szulfid), és egy kormot, zsíradékot és fémet (általában ólmot, antimont, mangánt vagy rezet) tartalmazó kohl nevű anyagból készítették.

A szemfesték nem csak vörös szemet okozott. `Mellékhatásai közé tartozott az érzékenység, az álmatlanság és a mentális hanyatlás. A szem körüli bőr vékonysága miatt valószínűleg felszívta ezeket az anyagokat, amelyek a nyálkahártya révén a szemtől távolabbi helyekre is eljutottak, ami már komoly problémát jelenthetett` - állítja Dr. Joel Schlessinger, omahai bőrgyógyász.

A görög nők és férfiak már nem csupán a szemüket húzták ki ólommal, hanem az egész arcukat bekenték vele. A fehér ólomból készült arckrémet a "bőrhibák elfedésére, valamint a bőr színének és szerkezetének javítására" használták. A módszer igen nagy népszerűségnek örvendett. Annak ellenére, hogy az ólom akár őrültséget és terméketlenséget is okozhatott, a gazdag rómaiak sem hagyták abba az alkalmazását.

Arcukat fehér ólommal világosították, majd vörös ólmot (a ma az elemek és a rozsdaálló festékek gyártásához használt míniumot) kentek rá, hogy "egészséges" színük legyen. Az ólom fontos alkotórésze volt a hajfestékeknek is. A kutatók feltételezése szerint a széles körben használt ólom, és a belőle fakadó mérgezések, fontos szerepet játszottak a Római Birodalom bukásában.

A 15-18. században a fehér ólom ismét előtérbe került. Divatba jött a  "halottfehér" arcszín, aminek következtében a nők és a férfiak fehér ólom és ecet keverékével festették be az arcukat, fehér ólomból és higanyból készített arcpakolást használtak, és ólom-szulfáttal próbáltak megszabadulni a szeplőiktől. "Ezen anyagok egy idő után kimarták a bőrt, mindenféle sebeket okozva. Ezek elfedésére még több káros anyagot kentek az arcukra, ami csak súlyosbította a problémát. Borzalmas folyamat lehetett  - ha egyszer elkezdődött, már nem lehetett megállítani" - mondta Kevin Jones, a Los Angeles-i Tervezési és Kereskedelmi Múzeum divatintézetének munkatársa.

A folyamatnak csak a halál vethetett véget, és a szaporodó esetek végre felrázták az orvosokat és a sajtót is. Egyre többen figyelmeztettek bizonyos kozmetikai szerek veszélyeire. Amikor 1760-ban a híres ír szépség, Marie Gunning (Coventry grófnője) is hasonló okok miatt halt meg, az újságok a "kozmetikumok áldozatának" nevezték.

1869-ben, az amerikai orvosszövetség kiadványban ismertette azokat a tüneteket (fáradtság, súlyvesztés, hányinger, fejfájás, izomsorvadás, paralízis, stb.), amelyeket egy igen népszerű, ólmot, acetátot és karbonátot tartalmazó, bőrfehérítő arcszesz okozhat. A 19-20. századi kozmetikumok ennek ellenére még mindig gyakran tartalmaztak higanyt, ólmot, higany-kloridot és más maró anyagot.

Az Egyesült Államokban az 1906-os gyógyszertörvény és az FDA (gyógyszerengedélyezési hivatal) megalapítása volt az első lépés e készítmények betiltása felé. Sajnos a kozmetikai kuruzslás még 30 évig folytatódott. Az ellenőrizetlen termékek komoly egészségügyi problémákat okoztak. Egy anilintartalmú szempillafesték 16 esetben okozott vakságot, egy esetben pedig halált; egy szőrtelenítő krém pedig patkánymérget tartalmazott.

1. Arcfestékek miatt bukott el a Római Birodalom
2. Reflektorfényben a mérgező anyagok