Nixon jófiúnak akart látszani

A Richard Nixon Könyvtár és Emlékhely szövetségi rendszerbe történő felvétele alkalmából 78 ezer iratot és 11 és 1/2 órányi hanganyagot hoztak nyilvánosságra Nixon elnöksége idejéből. A dokumentumokból az derül ki, hogy a Nixon újraválasztása, és a bukását okozó Watergate-ügy előtti hónapokban minden lehetséges eszközzel le akarták járatni a demokrata George McGovernt és alelnökjelöltjét, Sargent Shrivert. A nagy ötlet az volt, hogy "minden rosszat ráhúzzanak McGovernre" - mondta Pat Buchanan, az elnök egykori tanácsadója.

Az 1972 augusztusi feljegyzésben részletezett egyik taktika az volt, hogy felállítottak egy 'apparátust', amelynek az volt a feladata, hogy átvizsgálja McGovern stábjának és munkatársainak névsorát "baloldali csőcselékhez vezető kapcsolatokat" keresve. Egy másik feljegyzés azt ajánlotta, keressenek olyan TV-jeleneteket, amelyekben a demokraták a "melegek felszabadításáról" vitáznak a párton belül. A negatív történetek kiagyalása ezzel nem ért véget: az egyikben azt állították, hogy Shriver ősei rabszolgatartók voltak. Az egyik alkalmazottunk "megpróbálja szétszórni ezt az információt a fekete médiumokban, és továbbítja a feketék képviselőihez" - mondta Chuck Colson, Nixon főtanácsadója.

Mindez két hónappal azután történt, hogy betörtek a Demokrata Párt Watergate-házban található irodáiba, így nem meglepő, ha a betörők kapcsolatban álltak Nixon újraválasztási bizottságával. Az idén 85 éves McGovern azt nyilatkozta az AP-nek, hogy ez a taktika "újabb példája annak, hogy a Nixon kormányzat hogyan távolodott el egyre jobban a józan észtől és a tisztességtől." Még azt is hozzátette, hogy Nixonnak nem sok öröme tellett az eredményben. "Azt hiszem, szomorú, hogy Nixon 1972-ben legnagyobb győzelmének pillanatában mérgesnek, sértettnek és kedvetlennek látszott. Az ember azt hitte volna, hogy örül és ujjong, de nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet."

Nixon bizonytalansága tovább nőtt annak ellenére, hogy Massachusetts kivételével minden államban győzött. Megszállottan túl akarta szárnyalni elődjét, Lyndon Johnsont, dühös volt a kongresszusi eredmények miatt, és mindenáron el akarta hárítani magáról a felelősséget. "Az emberek, akiket láttam az északi és nyugati államokban - Istenem, mind szerencsétlen alaknak tűntek" - mondta egy nappal a választás után egy telefonbeszélgetés során. "Csupa pulykával vagyunk körülvéve. Nem foglaltuk el a Kongresszust .... ki fognak nyírni bennünket odakint" - mondta egy nappal később Colsonnak az ovális irodában. "Nem, inkább félni fognak Öntől. Ha jól csináljuk. Mert Ön jelképezi az ország új többségét" - válaszolta Colson.

A látszat fontossága azonban jóval korábban megmutatkozott: Nixon 1970-ben 11 sűrűn teleírt oldalon részletezte a munkatársaival és az idegenekkel szembeni kedvességét, valamint sajnálatát fejezte ki, hogy nem tartják "kedvesnek". Egy profán kifejezésekkel teletűzdelt társalgás során pedig arról panaszkodott, hogy a demokrata párti aktivisták belekiabálnak a beszédeibe, a republikánusok viszont jólneveltek. "A mi embereink olyan átkozottul udvariasak."

Az elnök 1970-ben, Haldemanhoz írt feljegyzésében oldalakon keresztül sorolta "nem méltányolt jócselekedeteit". "Számtalan példa van a szívélyességre. Például a beteg emberek felhívása, a nehéz időket megélő embereknek történő levélírás, a beteg gyerekek meglátogatása, a szegények számára rendezett családi vendégségek, stb. ... Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem próbáljuk eladni ezeket a tetteket" - írta arra célozva, hogy a Fehér Ház mindezt nem reklámozza, inkább abban reménykedik, hogy az emberek maguktól fedezik majd fel. Csak azt szeretné, ha az emberek megtudnák, "a Fehér Ház boldog". Az anyagok azonban nem festenek kedvező képet a Fehér Házról: az iratok leginkább az elnök munkatársainak félelmeiről tanúskodnak.