A 20. század legismertebb zongoristája: 120 éve született Arthur Rubinstein

A zongora bonvivánja

Három évtized után 1937-ben, immár művészi erejének teljében lépett fel ismét a New York-i Carnegie Hallban, s immár zseniként ünnepelték. Chopin-előadása után nem csak a félelmetes technikájú művészt, hanem a zeneszerző alkotásainak forradalmian új értelmezését is ünnepelték a kritikusok.



Rubinstein a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, Los Angelesben telepedett le és megpróbálta családját is kimenekíteni. Ezzel azonban elkésett, szinte teljes lodzi családja a holokauszt áldozatául esett. Rubinstein, aki 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, a második világháború után hosszú ideig megtagadta a fellépést Németországban, előadásaival pedig Izraelt támogatta, a zsidó államban 1974 óta rendezik meg a nevét viselő zongoraversenyt.

Rubinstein kiváló partner volt a kamarazenében is, a legnagyobb hegedűsökkel, vonósnégyesekkel játszott együtt. Romantikus zongoristaként lett ismert, saját bevallása szerint is szívből játszott. Lemezre vették vele Chopin teljes életművét, a kiadás ma is alapműnek számít. Ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, továbbá a maguk korában "modernnek" tartott, mára klasszikussá szelídült francia komponisták (Debussy, Degas) szerzeményeit. Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: amellett, hogy nyolc nyelven beszélt folyékonyan, szinte egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint egyszer Franck Szimfonikus variációk című művét a koncertre tartva, vonaton tanulta meg, zongorán csak a fellépésen játszotta először.

Az egész életét a pódiumon töltő Rubinstein romló egészsége dacára csak a nyolcvanon túl vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől, teljesen megvakulva is világszerte oktatott, előadásokat tartott. Önéletrajzát nyolcvanhárom évesen fejezte be, hat évvel később egy fiatalabb nő kedvéért elhagyta feleségét. Egész élete során nőcsábász és bonviván hírében állt, jeligéje a "nők, bor és zene" volt, saját bevallása szerint 80 százalék nő, 20 százalék bor és zene megoszlásban.

Kilencvenöt éves korában, 1982. december 20-án halt meg Genfben, hamvait egy róla elnevezett Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el. Hosszú élete során számtalan kitüntetést kapott, egyebek között viselhette a Becsületrendet és a legmagasabb amerikai polgári kitüntetés, a Szabadság-érdemrend tulajdonosa volt.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

1. A fáradhatatlan virtuóz
2. A zongora bonvivánja